Felsőszeli – Wikipédia

Felsőszeli (Horné Saliby)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1158
PolgármesterDobosy Pál
Irányítószám925 03
Körzethívószám00421 (0) 31
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség3198 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület34.84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 07′ 28″, k. h. 17° 45′ 01″48.124444°N 17.750278°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 28″, k. h. 17° 45′ 01″48.124444°N 17.750278°E
Felsőszeli weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszeli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőszeli (szlovákul Horné Saliby) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Galántától 9 km-re délre, a Dudvág partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

Az újkőkorszakban a lengyeli kultúra népe élt itt.

A 9-10. században Nagy Morávia része volt.

A magyar törzsek a 10. században telepedtek le a vidéken. Első temploma már a 11. század végén állt. II. Géza 1158-ban említi meg először Selyként. 1217-ben Zelyként említik. 1233-ban, valamint 1237-40 között már Utrapue Zeliként említik, így Alsószelivel együtt különálló települések. 1237-ben Zele alakban a Győrszentmártoni Bencés Főapátság oklevelében említik, amely uradalmának része volt. IV. Béla 1246-ban a heiligenkreuzi apátságnak adományozta. Templomát 1271-ben V. István oklevele is említi. I. Károly 1313-ban a Szécsényi Tamás lublói várnagynak adományozta. 1355-től Szécsényi Kónya csejtei várnagy birtoka. 1426-ban említik először a mai nevén. A 16. században a Thurzó és a Báthori-család uradalmának része. 1523-ban kiváltságokat kapott. 1524-ben megépült az újabb római katolikus templom, amely nemsokára a falu lakosságával együtt evangélikussá lett. A 17. században már az Esterházy család semptei uradalmának része, ezáltal 1620-ban Esterházy Miklós zólyomi főudvarmester visszaadta a katolikusoknak a templomot, amelyet 1770-ben lebontottak. 1817-ig a cseklészi uradalom része volt. 1708-ban már iskoláját is említik.

Fényes Elek szerint „Szeli (Felső), magyar falu, Poson vármegyében, az előbbeni falutól egy kis óra járásnyira. Ugyancsak a Dudvágh mellett: 850 kath., 1100 evang., 30 ref., 8 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, és evang. anyaszentegyháza. Határa igen termékeny; legelője, rétje bőséggel. F. u. gróf Eszterházy József, de bir benne szép inscriptionalis jószágtot Benyovszky Péter kapitány is.” [2]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott.

Az első Csehszlovákia alatt Saliby Hornie/Felső - Szeli volt a hivatalos megnevezés.

1938-45 között újra a Magyar Királyság része, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegyéhez tartozott.

A Beneš-dekrétumok alapján 1947. január 23-án a csehszlovák hadsereg által ostromgyűrűbe zárt községben elkezdődött a magyar lakosság az ország cseh részébe történő deportálása, ami összesen 240 családot (1013 személyt, közülük 126 hat éven aluli gyereket) érintett. Hátrahagyott házaikba Rózsahegy környéki szlovák telepesek költöztek be. A deportáltak többsége csak 1949-ben térhetett vissza. 1947. április 27-én megkezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. A több hónapon át tartó kitelepítések folyamán a község 1321 magyar lakosát (310 családot) toloncolták ki. Helyükre az áttelepülést önként vállaló magyarországi szlovákok érkeztek, elsősorban Tótkomlós és Békéscsaba környékéről.[3] 1957. július 17-én Csehszlovákiába érkezett Ho Si Minh észak-vietnámi elnök, aki többek között felkereste a helyi Egyesült Földműves Szövetkezetet.[4]

Népessége

[szerkesztés]

1828-ban 256 házában 1789 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek.[5]

1851-ben 1988 lakosából 1100 evangélikus, 850 római katolikus, 30 református és 8 zsidó volt.[6]

1910-ben 3477 lakosából 3463 magyar, 9 szlovák, 4 német és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1938-ban 4145 lakosából 190 zsidó volt.

2001-ben 3134 lakosából 2100 magyar, 1001 szlovák, 1 német és 32 egyéb volt.

2011-ben 3220 lakosából 1953 magyar, 1165 szlovák, 10 cseh, 7 cigány, 5 ukrán, 2-2 orosz és ruszin, 1 szerb, 5 más és 70 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

2021-ben 3198 lakosából 1822 (+55) magyar, 1197 (+50) szlovák, 2 (+2) cigány, 2 ruszin, 42 (+7) egyéb és 133 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]

Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
9 fő (0%)
magyar
3463 fő (100%)
német
4 fő (0%)
egyéb
1 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok[9]
Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1001 fő (32%)
magyar
2100 fő (67%)
német
1 fő (0%)
egyéb
32 fő (1%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1165 fő (36%)
magyar
1953 fő (61%)
német
0 fő (0%)
nem kiderített
70 fő (2%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Lőrinc tiszteletére szentelt egyhajós római katolikus temploma 1775-ben épült gróf Eszterházy Ferenc költségén, klasszicista stílusban Jakab Fellenthali Fellner tervei alapján. Presbitériuma poligonálisan végződik, a homlokzat fölött levő toronnyal és hozzáépített sekrestyével. A főhomlokzat egyenes oromzatán csiga alakú díszítés van csúcsos tetőszerkezettel. A szentélyben a poroszsüveg-boltozat a csoportos oszlopsor ormain helyezkedik el, ami a hajóban is megtalálható. A templom oromzata falsávokkal, félköríves ablakkeretekkel szegélyezett. A tornyot pilaszterek tagolják, ami koronázópárkánnyal, órás számlappal és toronysisakkal végződik. 1823-ban leégett és 1944-ben is megsérült, de mindannyiszor megújították.
  • Egyhajós "türelmi" evangélikus temploma 1786-90 között épült. Szentélye poligonálisan végződő. Belseje egyenes mennyezetű, az oszlopain oldalsó matroneumok vannak. Harangtornyát 1830-ban építették. 1856-61 között neoklasszicista stílusba építették át, valamint tornyát is ekkor készítették el, ami kissé kiugró. Homlokzatát masszív pilaszterek és félköríves keretes ablakok tagolják. A torony alsó részét kordovánpárkány tagolja háromszög alakú timpanonpajzzsal, felső részén pilaszterek szegélyezik, majd háromszög alakú pajzsos koronázópárkány és atipikus barokk sisak zárja. Szószékoltára 1859-ből való, amelynek központi motívuma Aumayr Mihály pozsonyi festőművész Jézust az olajfák hegyén ábrázoló oltárképe. A keresztelőkápolna 1878-ból, az orgona pedig szintén a 19. század második feléből való. A második világháború alatt tornya megsérült, végül 1976-ban állították helyre. 1988-ban folytatódtak a felújítások.
  • 1938-ban gazdasági növekedése indult meg, így az 1950-es évekbeli kőolajkutatás folyamán Felsőszeli és Deáki határában termálvizet találtak, melynek hasznosítására az 1970-es években három medencével, étteremmel, szállodával és autóskempinggel ellátott termálfürdőt létesítettek. Az állami tulajdonú létesítmény 1991-ben a két község közös tulajdonába került. Azonban az egy évtizednyi közös üzemelést követően további fejlesztésének eltérő megítélése miatt a létesítményt kettéosztották, amely így területileg ⅔ részben Deáki, ⅓ részben Felsőszeli tulajdona lett.
  • Bibliotheca Pro Patria magán könyv- és kézirattár
  • Magyar tanítási nyelvű alapiskolája és óvodája 2001-ben vette fel a Széchenyi István nevet. A névadó emlékére az iskola parkjában egy Jozef Tkadlec öntötte harangot helyeztek el a Schmidt Róbert által faragott haranglábon, melyen egy Széchenyi-idézet olvasható: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”[12]
  • 2017-ben Ho Si Minh látogatásának 60. évfordulójára emléktáblát helyeztek el a községháza épületén.
  • 2022-ben a csehszlovák-magyar lakosságcsere 75. évfordulójára emléktáblát helyeztek el a könyvtár épületén.

Kulturális élet, rendezvények

[szerkesztés]
  • Csemadok
  • Rozmaring énekkar
  • Mátyus Néptánccsoport
  • Bicskás zenekar
  • Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat
  • 72. számú Szent Lőrinc cserkészcsapat Felsőszeli
  • Farsangi Nótaest
  • Felsőszeli Lovastalálkozó
  • Szüreti felvonulás
  • Felsőszeli találkozó és táncház
  • Karácsonyi koncert

Érdekesség

[szerkesztés]
  • 2009
    2009
  • 2013
    2013

2009-ben épült egy gólyafészek, amely azóta használatlan.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ Zolczer László írása a Szabad Újság 2009. október 21-i lapszámában.
  4. ↑ Jankovič, Vojtech: 60. vyrocie navstevy Ho Ci Mina v obci Horne Saliby - www.postoveznamky.sk (slovak nyelven). Informacny filatelisticky portal www.postoveznamky.sk. (Hozzáférés: 2024. augusztus 16.)
  5. ↑ Alsó- és Felsőszeli a 20. században I. 
  6. ↑ Velemjáró: Felsőszeli | Településtár | Velemjáró (hu-HU nyelven). velemjaro.sk. (Hozzáférés: 2024. augusztus 16.)
  7. ↑ 2011. évi népszámlálás.
  8. ↑ ma7.sk
  9. ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
  10. ↑ Az Új Szó 2004. szeptember 8-i lapszáma.
  11. ↑ Szlovákiai Magyar Írók Társasága
  12. ↑ Új Szó 2001. október 29-i lapszáma.

Források

[szerkesztés]
  • Móser Zoltán 1982: Moderato cantabile. Tiszatáj 36/12
  • Danajka Lajos 1993: Felsőszeli története. Felsőszeli
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Szarka László - Tóth, K. 2010: Alsó- és Felsőszeli a 20. században I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában. Somorja-Komárom
  • Oros László 2011: A Felsőszeli ágostai hitvallású evangélikus egyház története. Felsőszeli
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 42 No. 70.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Felsőszeli&oldid=27375085”