Fengsuj – Wikipédia

 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

A fengsuj[1] (hagyományos kínai: 風水, pinjin: fēngshuǐ, mandarin kiejtése: [fə́ŋʂwèi]) ősi kínai hagyományra alapuló áltudomány, mely önmeghatározása szerint az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában.[2] A hagyományos fengsuj célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a sikeres élethez a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén (相地, Hsziang-ti) illetve a lakhelyek megfigyelésén (相宅, Hsziang-csaj) alapul.[3] A környezet és a benne élő ember kölcsönhatásait, összefüggéseit írásban elsőként a Sárga Császár Klasszikusa a Lakhelyekről (黄帝宅经, Huangti Csajcsing)[4] című műben említik. A fengsuj elnevezés szó szerinti jelentésben „szél és víz” (feng 風: szél; suj 水: víz), amelynek magyarázata a Csin-kori Kuo Pu (i.sz. 276–324) művében, a Temetkezések könyvében található meg legkorábbról:

„A csi a széllel utazva szétszóródik, de a vizek partján megáll.
A régiek összegyűjtötték, nehogy szétszóródjon, rendezték áramlását, hogy megőrizzék azt. Ezért ezt úgy hívták: fengsuj (szél és víz).
A fengsuj törvénye: Először gyűjtsd össze a vizet, majd óvd meg a széltől.”[5]”

Korábban, a Hadakozó fejedelemségek korában (i. e. 403-221) az elnevezése még Kan Jü (hagyományos kínai: 堪輿, egyszerűsített kínai: 堪舆) volt, amely az Ég és Föld törvényszerűségei szerinti életre utal (a Kan jelentése „az Ég útja”; a Jü jelentése „a Föld útja”).[6]

Története

[szerkesztés]

Eredete

[szerkesztés]

Habár jelenlegi alkalmazása más taoista hagyományos rendszerre is épül, kialakulása jóval megelőzi a taoizmusét. A jelenlegi kutatások szerint legkorábban a Jangsao és a Hungsan kultúrákban találták bizonyítékát a világegyetem és az ember kapcsolatának tanulmányozására és alkalmazására. A mágneses iránytű feltalálásáig a módszerek főként csillagászati megfigyelésekre épültek.[7] 1988-ban a Honan provinciában folytatott ásatások során derül fény arra, hogy a kőkori kínaiak már akkor igyekeztek a sírokat az égtájak illetve a főbb csillagképek (Nagygöncöl, Égszínkék Sárkány, Fehér Tigris) szerint kedvező módon elhelyezni és kialakítani. A hagyományos fengsuj alapelveiben máig őrzi ezen ősi módszer nyomait.[6][8]

Egy i. e. 3000 körülire datált jáde leleten a hagyományos fengsuj ma is alkalmazott iránytűjén látható elemekre és elemzési formulákra kísértetiesen hasonlító kozmográfiára bukkantak Hansanban.[9]

A korai bronzkori palotáktól[10] kezdve valamennyi kínai főváros fengsuj elvek szerint épült és rendezkedett be. Ezeket az építési szabályokat a Csou-korban (kb. i.e. 1066-221) írták össze végül a Kaokung Csi (考工記 „Mesteremberek kézikönyve”). Az építők számára egy ács-kézikönyvben, a Lu Pan Csing (魯班經 „Lu Pan klasszikusa”) c. műben foglalták össze az irányelveket. A temetőket és sírhelyeket ugyancsak fengsuj alapján alakították ki. A legkorábbi feljegyzések szerint a sírokra gyakran az élők lakhelyeire használt kifejezéssel (宅 csaj) utaltak, valószínűleg a holtak lakhelyeinek tekintették azokat és alapjában véve nem tettek különbséget.[5] Ez egészen az Öt dinasztia korszakáig (i. sz. 907–960) így volt, de akkortól a fengsuj különvált az élők lakhelyének (阳宅風水, Jang Csaj Fengsuj) és a holtak békés nyughelyének (阴宅風水, Jin Csaj Fengsuj) tanulmányozására irányuló módszerekre.[11] Prof. Vang Csi-Heng 王其亨 szerint a kedvező sírhely kiválasztásának valódi célja az volt, hogy a leszármazottak megfelelőképp kifejezhessék az őseik iránti hódolatukat és cserébe nem vártak el semmit. Őseikhez illő, tiszteletteljes kegyhelyet igyekeztek kialakítani ezzel, ahogyan a konfuciuszi gyászszertartások előírják.[12]

Az égi energiák földi hatásaira, illetve a nyolc égtáj felől érkező hatásokra vonatkozó megfigyeléseket a Tavasz-Ősz korszakig (i. e. 770 – i. e. 476.) visszanyúló Háztérképek az Öt Család számára (圖宅五姓, Tucsaj vuhszing) avagy Lakóhelyek módszere az Öt Család számára (五姓宅法,, Vuhszing Csaj Fa) néven rendszerezték egykor, de ez már a Tang-korra elavulttá vált,[13] a fengsuj jelentősen továbbfejlődött s különféle megközelítések születtek. például a Vej-dinasztia uralkodása idején (i. sz. 386–538) a Nyolc Ház módszer (八宅法, Pacsaj Fa), amely ma is nagy népszerűségnek örvend.[6][14] A táj és a terepformák elemzésére és a kedvező helyek kiválasztására vonatkozó alapelveket elsőként a kései Han-korban (i. sz. 190-220) foglalták össze a Temetkezések klasszikusában (葬经, Cangcsing). Mintegy száz évvel később, korának elismert tudósa, Kuo Po saját megfigyelései alapján kiegészített és letisztázott Temetkezések könyve (葬書, Cangsu) címen a Csienlung (乾隆, Qianlong) császár uralkodása idején összeállított legnagyobb kínai szöveggyűjteményben, a Négy Tárház Összes Könyvében (四庫全書, Szeku Csüansu).[6][15] Azóta is ezt tekintik a hagyományos fengsuj legfontosabb alapművének. Ezt az eszmerendszert Vang Vej Kianghszi módszernek, Ting Zsuipu pedig 形勢派 Hszingsi Paj néven nevez, amit a nyugatiak tévesen „forma iskolaként” emlegetnek. Azért téves az „iskola” elnevezést használni, mert nem a fengsuj különálló ágazatáról vagy intézményéről van szó, hanem a kifejezetten a formákra vonatkozó megfigyelések, tanítások rendszerezett összességéről. Azok, akik ismerték a teljes képet, együtt alkalmazták a nyugati világban „iránytű iskolaként” elhíresült, az időszerűséggel foglalkozó és a csi mintázataira vonatkozó tanításokkal, amelyet Vang Vej az Ősök csarnokának nevez, Ting Zsuipu pedig 理氣派 Licsi Paj kifejezéssel illet.[6][16][17] Az nyugati elnevezésbeli megkülönböztetés már csak azért is téves, mert mindkettőnél használhatnak iránytűt.[18] Azok, akik csak az egyik „iskola” tanításait ismerték, hiányos és pontatlan elemzéseket állítottak fel. Számos eszmerendszer létezett a történelem során, többségük csak a fengsuj tanainak egy részét ismerte. A XIX. században Sen Csu Zseng 沈竹礽 mester – a XVII. századi Csiang Ta Hong 蔣大鴻 nagymester tanításaiból kiindulva – összhangba hozta a különböző elméleteket a Hszüan Kong Paj égisze alatt a Hszüan Kong Mi Csi (玄空秘旨 Az Idő és Tér titkainak bölcsessége), illetve Sen Si Hszüan Kong Hszüe (沈氏玄空學 Shen mester Idő-Tér tanulmánya) című klasszikus műveiben.[6][19]

Korai eszközök és módszerek

[szerkesztés]

A hagyományos fengsuj több mint 3500 évet[20] ölel fel a mágneses iránytű feltalálását megelőzően. Alapvetően csillagászati és kozmológiai megfigyelésekből ered.[21] Mondák[22] alapján és régészeti leletekből következtetünk az őstörténeti időszakra,[23] amikor a vándorló törzsek főleg jóslással, jóscsontok használatával kerestek megfelelő helyet a letelepedéshez. Az ősi fengsuj mesterek koruk nagyra becsült tudósaiként az uralkodók szolgálatában álltak. Elsősorban a paloták, szentélyek és a sírok helyének kijelölése volt a fő feladatuk, de a hadászat területén is stratégiai jelentőségű számításokkal szolgálták a császárt.[24]

Az i. e. 130 körül megtalált, ősi szertartások leírását tartalmazó Csou rítusai (周禮, Csouli) szerint a fengsuj mesterek kezdetben gnómont használtak méréseikhez. A kínaiak a cirkumpoláris csillagok alapján tájolták észak-déli irányba a településeiket. Paul Wheatley megfigyelte,[25] hogy olykor egyszerűen megfelezték a felkelő és lenyugvó nap pályája által bezárt szöget, hogy meghatározzák az északi irányt. A fengsuj mérőeszköz helyes beállításához alkalmazójának meg kellett vizsgálnia az adott időpontra vonatkozó égi jelenségeket is.[26]

Lu Pan 魯班 (i. e. 507 - 440) Lu tartományában élt kivételes kézügyességű ácsmester (aki egyben fengsuj mester is volt) találta fel az ma „fengsuj vonalzóként” ismeretes távolságmérő eszközt. Követői készíthették fából, vasból, rézből, s különféle méretben, felosztással és funkciójától függően más-más elnevezéssel – összefoglaló nevük: „Lupan mércefajtái” (魯斑尺式, Lupan Csesi).[27] Először kizárólagosan az ajtók méreteinek kedvező kijelölésére használták, majd a Ming-dinasztia (i. sz. 1368-1644) idején általánosan elterjedt az ács szakmában és a fengsuj mesterek körében.[28][29]

A Temetkezések könyve utalást tesz két másik, jádekőből készült mérőeszközre is: „Földmérővel (土圭, tukuj) mérik az irányokat, jáde-mércével (玉尺, jücse) mérik a távolságokat.”[30] A földmérő egy jádetáblára helyezett iránytű volt.[31]

A jelenleg használatos mágneses iránytű legkorábbi fennmaradt őse i. e. 83-ból való, de már i. e. 200-ból vannak rá utalások: egy négyszögletes, az elemzést segítő jelekkel ellátott táblából és az arra helyezett, mágnesvasércből készített fémkanálból állt, amely helyes működés közben mindig délre mutatott, így neve 指南針 csenan csen, „délre mutató tű” volt.[6][32] Az északi tájolású nyugati változatoktól eltérően a kínai klasszikus iránytűk mindig is dél felé mutattak, ahogyan a térképeken is az volt a fő irány.[33] Ezt a kezdeti változatot fejlesztették az idők során, bővítették segédjelöléseit, míg végül kialakult a négyszögletes alaptábla közepén elhelyezett mágnestű körüli 4-40 koncentrikus gyűrűből álló luopan (罗 盘). A gyűrűk a 8 trigrammot, az 5 változó állapotot, a 9 Luo Su számot (avagy repülő csillagot), 28 csillagképet és még számos más útmutató szimbólumot tartalmaznak.[6][32]

Alapelvek és alapfogalmak

[szerkesztés]

Csi

[szerkesztés]

A 氣 csi világegyetemet mozgató és lélekként átható életenergia; írásjegye az áramló levegőt illetve az élet jelének tekintett lélegzetet ábrázolja. Minden létezőt alkotó és tápláló erőt képvisel, valamennyi jelenségben tetten érhető, kapcsolatot teremt az anyagi (látható) és nem-anyagi (nem látható) világ között, a létezés mozgatója. Folyamatosan változik, és mindent összeköt.[34] A japánoknál ki, az indiaiaknál prána, a görögöknél pneuma, a hébereknél ruah, az egyiptomiaknál ankh, a havaiiaknál tane, az ausztrál őslakóknál arunquiltha, az irokézeknél orenda a megfelelője.[6]

A Három Erő

[szerkesztés]

A Három Erő (三才 Szan Caj)[6][35] a világegyetemet betöltő természeti erők kölcsönhatásait és az általuk képviselt lehetőségeket jelöli az Ég, a Föld és a köztük élő Ember kapcsán. Rendre megnyilvánul égi, földi és emberi csí formájában.

Az égitestek (Nap, Hold, csillagok), az időjárási jelenségek és az időszerűség energiája jelenti az Égi Csí (天氣, tien csi), amely napfény, holdvilág, villámok, csapadék, kozmikus sugárzások formájában jut le a földre. Ide tartozik a Hold hatása az apályra és a dagályra, a szelek és viharok környezetformáló hatásai, és a mindenütt jelenlévő, de az égitestek mozgásától függő időtényező is. Az idő ember- és világformáló hatását mondják még sorsnak vagy végzetnek is számos kultúrákban, és különféle csillagjóslási, asztrológiai módszerekkel igyekeznek összhangban élni vele, elkerülni a csapásait s kihasználni előnyeit.

Az égi csí alatt, annak részeként található a Földi Csí (地氣 , ti csi), amely változatos tájként (hegyekként, völgyekként, vizekként, sivatagokként, és síkságokként), illetve természetes vagy mesterséges építményekként nyilvánul meg. Az égi csí irányítja és befolyásolja. Ha kibillen az egyensúlyából, földrengések, vulkánkitörések és más természeti csapások történhetnek. A fengsuj ezt a földi erőt ill. csít tanulmányozza, és igyekszik megtalálni a harmóniát a másik kettővel, ezért is nevezték régen a fengsuj mestereket földjósoknak vagy földtudósoknak (地理師, ti li si).

A földi csin belül minden embernek, állatnak, és növénynek megvan a maga csi-mezeje, amely a természet adta lehetőségeit képviseli, megszabja tehetségét, képességeit és korlátait. Ha bármi elveszíti az egyensúlyát, megbetegszik, előbb-utóbb pedig meghal és lebomlik. Minden természeti dolog, beleértve az embert is, az égi és a földi csi természetes ciklusain belül növekszik és annak hatása alatt áll. Az Emberi Csí (人氣, zsen csi) megkülönböztetik a növényi és az állati csitől. Döntéseink, cselekedeteink, táplálkozásunk mind hatással van az emberi csinkre, így lehetőségeinkre is.

Jin és Jang

[szerkesztés]

E két pólus – „pozitív” és „negatív” – közti feszültség a világegyetem, az élet mozgatója, a mindent átható rezgés, ami által, és amiben éljük mindennapjainkat. A fengsuj feladata, hogy a minket körülvevő környezetben megteremtse ezek egyensúlyát, összhangját.[36]

Az öt változó állapot

[szerkesztés]

Ősi kínai viszonyrendszer, amely a világegyetemben lezajló folyamatokat és kölcsönhatásokat modellezi a természetben megfigyelhető alapjegyekkel. Öt elem néven is ismert, de helyesebb rá alkalmazni az öt átmenet avagy öt változó állapot (五行, vuhszing) kifejezést. A csi ötféle minőségét (fa, tűz, föld, fém, víz) is jelképezi, lehet jin és jang jelleg szerint osztályozni az egyes állapotokat (fa, tűz, föld: jang; fém, víz: jin). Ezek nem azonosak az indiaiak öt őselemével (fa, tűz, föld, levegő, éter), amik a világegyetemet alkotó anyagi szubsztanciákat, ősprincípiumokat jelölik,[37] nem pedig változásokat. Az öt átmenet ad életet minden létezőnek, összegyűlik és hegyekké, vizekké sűrűsödik. Az első magyarázata szerint természetes folyamatokként kell értelmezni, mint például lecsurgó víz, fellobbanó tűz, meghajló fa, olvadó fém és halmozódó föld.[38] A Han-korra már a qi öt állapotát jelentette; a fogalmat hasonlóként értelmezték, mint a víz halmazállapot-változásait.[5]

Nyolc trigramm

[szerkesztés]

A Változások könyvének (移經, Ji Csing) alapját is képező nyolc trigramm (八卦, pa kua) eredete valamely mondabeli lény testén felfedezett sötét és világos pontokból álló mintázat.[39] A legendák szerint Fu Hszi (i.e. 3000 körüli törzs vagy annak vezetőjének neve) a Sárga-folyóból felbukkanó sárkányló hátán látta meg a Ho Tu ábrát,[40] amely az világegyetem mozdulatlan egyensúlyi állapotát jelképezi a nyolc trigramm korai vagy Ég előtti sorrendjével (先天八卦, hszien tien pa kua); az egymással szemben álló trigrammok egymás tökéletes kiegészítései. Egy másik legenda szerint a Luo folyóból[41] kiemelkedő óriási teknős páncéljának mintázatában vélte felfedezni a Nagy Yü (a taoista panteon egyik jelentős alakja, a folyók szabályozója) a nyolc trigramm késői vagy Ég utáni sorrendjét (後天八卦, hou tien pa kua), amely a világmindenséget működés közben jelképezi; a trigrammok az óramutató járásának megfelelően a természet rendje szerint követik egymást. A Luo Su ábrája alapján a nyolc égtájnak megfeleltetett nyolc trigramm szerint végzik az elemzést, az ábra középpontját a vizsgált hely gravitációs középpontjára helyezve, a teret nyolc részre osztva. Ezek azonban nem a népszerű fengsujból ismert négyzetes felosztású életterületek, hanem (többnyire szabályos, 45 fokos szöget bezáró) nyolcadok; ráadásul a hagyományos fengsuj azokénál sokkal összetettebb, matematikai és metafizikai összefüggéseken alapuló jelentéspárosításokat alkalmaz.[6]

Klasszikus megközelítések

[szerkesztés]

Hszingsi Paj („Forma iskola”)

[szerkesztés]

Egy adott hely külső és belső környezetének vizsgálatára vonatkozó tanításokat takarja. Némelyik módszer iránytűt is alkalmaz. Elnevezése két kifejezésből áll, mindkettő formákra, alakzatokra utal. A 形 hszing a konkrét terepformákat, alakzatokat jelenti, a 勢 si pedig a tájat, a terepviszonyokat, vagyis a különféle konkrét alakzatok elrendeződését takarja. „A csi kígyózva vonul keletről nyugatra vagy délről északra. Ezer lábnyira még tájként érzékeljük, száz lábnyira konkrét formákként nyilvánul meg.”[5] Fő célja az építésre illetve temetkezésre ideális hely (ún. sárkányvacok, 龍穴, lunghszüe) meghatározása, amelyhez részletesen vizsgálták a megfelelő védelmet és táplálást nyújtó hegyeket és erővonalakat (ún. sárkányereket, 龍脈 lungmaj), a vízáramlásokat, állóvizeket, ivóvízforrásokat, a talaj fajtáját és minőségét, az elhelyezkedési irányt.[42] Jellemző rá az intuitív megközelítés, a megérzéseken és érzékszervi megfigyeléseken alapuló elemzés.[6]

Alapvetően három fő alrendszerre osztható:

  • Hegyvonulatok és hegyoldalak (巒頭派, Luan Tou Paj)
  • Alakzatok látképe (形象派 vagy 形像派, Hszing Hsziang Paj)
  • Alakzatok törvényszerűségei (形法派, Hszing Fa Paj)

Licsi Paj („Iránytű iskola”)

[szerkesztés]

Egy adott helyre vonatkozó hatások időszerűségét és a megnyilvánuló csi jellegzetességeit, mintázatait (理氣, li csi) vizsgálja, főként az égi és földi jelenségek kölcsönhatásainak tanulmányozásával. Ezeknél a módszereknél már többnyire elengedhetetlen az iránytű alkalmazása. A nyolc irányból érkező csi egy pontban találkozik és oszlik szét a zárt térben, ezért a vizsgálat alapja a hely (épület) gravitációs középpontja. Jellemző rá az intellektuális megközelítés, az összetett számításokon, képleteken, és kísérleteken alapuló elemzés.[6]

Főbb megközelítések:

Három Korszak Rendszer (三元派, Szan Jüan Paj)

[szerkesztés]
  • Sárkánykapu Nyolc Törvénye (龍門八法, Lung Men Pa Fa)
  • Idő-Tér rendszer (玄空派, Hszüan Kung Paj)
    • Repülő Csillag (玄空飛星, Hszüan Kung Fej Hszing)
    • Nagy Hexagrammok (玄空大卦, Hszüan Kung Ta Kua)

Három Összhang Rendszer (三合派, Szan Ho Paj)

[szerkesztés]
  • Nyolc Ház Fényes Tükre / Kelet-Nyugati rendszer / Változó Trigrammok (八宅明鏡, Pa Csaj Ming Csing / 東西四命, Tung Hszi Sze Paj / 移卦, Ji Kua)
  • Víz metódusok (河洛水法, Ho Luo Suj Fa)

Újkori megközelítések és alkalmazások

[szerkesztés]

Kína újkori történelmében nagy szerepet játszott a tömeges kivándorlás. A letelepedő kínai családok kulturális örökségük részeként ismertté tették a fengsujt az amerikai kontinensen, ahonnan azután Európába is eljutott. Azonban a nyugati világban többé-kevésbé újjáalakultak a módszerek, a New Age irányzatok hatására egyfajta titokzatos varázsmutatványként robbantak be az amerikaiak életébe.[43] Az évek során gyorsan népszerűvé vált, és elterjedt a világ többi részére is. Számos új megközelítés és eszmerendszer kapott szárnyra, átformálva s különféle egyéb praktikákkal ötvözve a nyugatra eljutott kínai hagyomány értékes morzsáit.

Legismertebb közülük a Thomas Lin Jun által 1986-ban megalkotott Black Sect — más néven Black Hat Tantric Buddhist (BHTB) Feng Shui — irányzat, amely Magyarországon Háromajtós módszer vagy Bágua módszer néven terjedt el. Ennek azonban semmilyen írásos vagy régészeti bizonyítéka nincs Kínában, sem a fengsuj, sem a Tantra, sem a kínai buddhizmus területén.[44] Ez az iskola a hagyományos fengsuj alapelveit ötvözi a kínai népi hiedelmekkel és vallási tanokkal, valamint a professzor egyéni elképzeléseivel. Lényege, hogy különféle „transzcendentális” módszerekkel megfelelteti a ház egyes részeit bizonyos életterületeknek (család, karrier, gazdagság, szerelem stb.), és az elemzést a bejárat elhelyezkedésétől függően végzi el.[45]

A fengsujhoz hasonló módszerek más kultúrákban

[szerkesztés]

A Vasztu – avagy Marcus Schmieke újabb kori elnevezésével[46][47] Vaszati – egy indiai eredetű módszer, amely az ember és környezete összhangjának megteremtését foglalja magába. Alapelveit a Szthapatja véda[48] örökítette meg. A fengsujtól eltérően itt nagyobb hangsúly helyeződik a vallási, lelki háttérrel. A legkülönbözőbb egyetemes törvényszerűségeket foglalja magában (gravitáció, energia-áramlás, a bolygók mozgása és hatása, az égtájak jellemző tulajdonságai, az öt alapelem: föld, tűz, víz, levegő és éter sajátosságai), amelynek az ősi indiai Védikus Írások istenségeivel és félisteneivel állnak szoros kapcsolatban.[49] Mivel írásos emlékei, régészeti bizonyítékai régebbiek a fengsujénál, némelyek úgy tartják, a kínaiak tőlük vették át a fengsuj alapjait, vagy legalábbis a vasztu nagy hatással volt a kínai építési műveltségre.[50] Mindezt az Indiából elvándorolt buddhista szerzetesek közvetítésével magyarázzák, azonban a kínai klasszikusokból világosan kimutathatóak a fengsuj taoista elvekre (pl. Ji csing) épülő, illetve a taoizmus kialakulása előtti időkre visszanyúló gyökerei.[51]

Híres még a japán zen-kertrendezés is, amely a történeti feljegyzések szerint kínai alapokon nyugszik. Alapelveit egy XI. században élt arisztokrata, Tachibana no Toshitsuna 橘俊綱 (1028-94) foglalta össze kézikönyvében Sakuteiki 作庭記 címmel,[52] amely máig meghatározza a japán kertművészet szabályait. A műben felismerhető a kínai fengsuj és a buddhista paradicsomi kertek tanításai.[53]

Ajánlott irodalom

[szerkesztés]

Eredeti szöveg magyarul:

A Forma Iskola módszereihez:

  • Eva Wong: Feng Shui, The Ancient Wisdom of Harmonious Living for Modern Times, Sambhala, 1996

A Nyolc Ház módszerhez:

A Hszüan Kung módszerekhez:

  • Elizabeth Moran, Master Val Biktashev, Master Joseph Yu: The Complete Idiot's Guide to Feng Shui, Pinguin Group, 2005
  • Eva Wong: A Master Course in Feng Shui, Sambhala, 2001
  • Raymond Lo: Feng Shui & a siker titka térben és időben, Első Magyar Feng Shui Centrum KFT., 2005
  • http://www.fengshuihungary.hu/
  • http://www.heluo.nl/

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ OH. 701b., nyugati mintára gyakran előfordul feng shui hibrid helyesírással is.
  2. ↑ Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – Klasszikus tanácsadás
  3. ↑ He Xiaoxin 何晓昕 Fengshui Tanyuan 风水探源. p. 10, p. 66
  4. ↑ 黄帝宅經 Huangdi zhai jing
  5. ↑ a b c d Stephen L. Field: The Zangshu, or Book of Burial
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l m Elizabeth Moran, Val Biktashev, Joseph Yu: The Complete Idiot's Guide to Feng Shui. 2005: 37-39.
  7. ↑ Sun, X. (2000) Crossing the Boundaries between Heaven and Man: Astronomy in Ancient China. In H. Selin (ed.), Astronomy Across Cultures: The History of Non-Western Astronomy. 423-454. Kluwer Academic.
  8. ↑ Zhentao Xu, David W. Pankenier, and Yaotiao Jiang. East Asian Archaeoastronomy. 2000: 2
  9. ↑ Chen Jiujin és Zhang Jingguo. 'Hanshan chutu yupian tuxing shikao,' Wenwu 4, 1989:15
  10. ↑ Li Liu. The Chinese Neolithic: Trajectories to Early States. Cambridge University Press (2004) 230-237.
  11. ↑ Origins of Feng Shui by Linsey Franklin. [2011. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  12. ↑ Prof. Wang Qi-Heng on Yinzhai Feng Shui
  13. ↑ Geomancy and Traditional Folk House[halott link]
  14. ↑ A Preliminary Survey on the Dunhuang Manuscripts of Fengshui. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 2.)
  15. ↑ 葬書 維基文庫，自由的圖書館
  16. ↑ Bennett, Steven J. (1978) "Patterns of the Sky and Earth: A Chinese Science of Applied Cosmology." Journal of Chinese Science. 3:1-26
  17. ↑ Schools of Classical Feng Shui: San He and San Yuan by Denise A. Liotta-Dennis, 2009
  18. ↑ Feng Shui Schools. [2009. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  19. ↑ Xuan Kong Da Gua Correspondence Course. [2010. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  20. ↑ Aihe Wang. Cosmology and Political Culture in Early China. 2000: 55
  21. ↑ Feng Shi. Zhongguo zhaoqi xingxiangtu yanjiu. Zhiran kexueshi yanjiu, 2 (1990).
  22. ↑ A fengshui története a kezdetektől a hadakozó fejedelemségek koráig. [2010. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  23. ↑ Aihe Wang. Cosmology and Political Culture in Early China. 2000: 54-55
  24. ↑ Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – A Feng Shui története
  25. ↑ The Pivot of the Four Quarters (1971: 46)
  26. ↑ Mark Edward Lewis (2006). The Construction of Space in Early China. p. 275
  27. ↑ Chin-Ming Tsao: Evolution of Traditional Rulers and Its Significance ― Using Luban Chi as a Case Study. [2011. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  28. ↑ Dr. Jes. T. Y. Lim: Feng Shui és az egészség, Lunarimpex Kiadó, 2000
  29. ↑ Hermann Meyer-Günther Sator: Feng Shui Testi-lelki egészség, Édesvíz Kiadó, 2000
  30. ↑ 葬書/雜篇 維基文庫，自由的圖書館
  31. ↑ 和漢三才図会(ずえ)　正徳三年（1713年）
  32. ↑ a b Chinese inventions: Zhĭ nán zhēn, "the south-pointer". [2009. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  33. ↑ Tokaji Zsolt: A kínai iránytű története, Terebess Ázsia E-Tár
  34. ↑ Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – A Qi fogalma
  35. ↑ Dr. Yang Jwing-Ming: A kínai Qigong gyökere, Lunarimpex kiadó, 2002, 7-10. oldal
  36. ↑ Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – Yin és Yang
  37. ↑ Gauranga Das: Vasztu - Az otthonteremtés időtlen tudománya, Lál kiadó, 2000., 27-33. oldal
  38. ↑ Shujing, „Hongfan”; Legge 325.
  39. ↑ Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – Ba Gua
  40. ↑ Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – He Tu
  41. ↑ Tér-Idő Tradicionális Feng Shui – Luo Shu
  42. ↑ The 15 Core Principles of Feng Shui by Master Howard Choy (蔡洪 Cai Hong). [2010. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  43. ↑ H. L. Goodall, Jr. Writing the American Ineffable, or the Mystery and Practice of Feng Shui in Everyday Life. Qualitative Inquiry, 7:1, 3–20 (2001).
  44. ↑ Chou Yi-liang. Tantrism in China. Harvard J. of Asiatic Studies, 8:3/4 (Mar., 1945), 241–332.
  45. ↑ Black Sect Feng Shui iskola. [2009. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  46. ↑ The Times of India German firm holds trademark rights on vastu; PTI, Dec 26, 2002, 10.41pm IST
  47. ↑ Hinduism Today, Apr/May/Jun, 2003; page 5
  48. ↑ Épülettervezés és kivitelezés a Természeti Törvénnyel összhangban[halott link]
  49. ↑ Mi is az a Vászati?. [2010. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  50. ↑ A vászatiról. [2010. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
  51. ↑ Eva Wong: Feng Shui, The Ancient Wisdom of Harmonious Living for Modern Times, Sambhala, 1996:1-38.
  52. ↑ SAKUTEIKI　作庭記
  53. ↑ Dr. Jes T. Y. Lim: Feng Shui és kert – A taoizmus és a zen a kertművelésben, Lunarimpex Bt., 2004, 19. oldal

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fengsuj&oldid=26704153”