Iszlám Konferencia Szervezete – Wikipédia

Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az arab nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.

Iszlám Konferencia Szervezete (OIC)
Térkép
Állandó Titkárság székhelye
Dzsidda, Szaúd-Arábia
Főtitkár
Ekmeleddin Ihsanoglu (török)
Sablon:OIC infobox m v sz

Ez a szócikk a nemzetközi szervezetről szól. Hasonló címmel lásd még: OIC (egyértelműsítő lap).

Iszlám Konferencia Szervezete
Az OIC zászlaja 2011-től
Alapítva	1969. szeptember 25.
Székhely	Dzsidda ( é. sz. 21° 30′ 36″, k. h. 39° 10′ 57″21.510055555556, 39.18258333333321.510056°N 39.182583°E, Szaúd-Arábia)
Vezető	Hissein Brahim Sem Taha
Iszlám Konferencia Szervezete Pozíció Szaúd-Arábia térképén
é. sz. 21° 30′ 36″, k. h. 39° 10′ 57″21.510055555556, 39.18258333333321.510056°N 39.182583°EKoordináták: é. sz. 21° 30′ 36″, k. h. 39° 10′ 57″21.510055555556, 39.18258333333321.510056°N 39.182583°E
Az Iszlám Konferencia Szervezete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Iszlám Konferencia Szervezete témájú médiaállományokat.

Az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC; arabul: منظمة المؤتمر الإسلامي átírva: Munaẓẓamat al-Muʼtamar al-Islamiyy; törökül: İslam Konferansı Örgütü vagy İslam Konferansı Teşkilatı; franciául: Organisation de la Conférence Islamique; indonézül: Organisasi Konferensi Islam; malájul: Pertubuhan Persidangan Islam; perzsául: سازمان کنفرانس اسلامی; urduul: سازمان کنفرانس اسلام) nemzetközi szervezet, amelynek székhelye a szaúd-arábiai Dzsiddában található, az ENSZ állandó megfigyelői státuszával rendelkezik. Jelenleg 57 tagállama van, ezek a Közel-Keleten, Észak-, Nyugat- és Dél-Afrikában, Közép-Ázsiában, Európában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Ázsiában és Dél-Amerikában található, a népesség felekezeti hovatartozását tekintve többségi iszlám országok. Az ENSZ után a második legnagyobb politikai jellegű nemzetközi szervezet. A szervezet hivatalos nyelvei az arab, az angol és a francia.

Az Iszlám Konferencia Szervezete 1969. szeptember 25-én alakult meg a marokkói Rabatban, a jeruzsálemi Templom-hegyen található Al-Aksza mecset elleni, 1969. augusztus 21-én végrehajtott gyújtogatásra adott válaszként.

Alapokirata szerint a szervezet fő célja „az iszlám tagállamok közötti szolidaritás erősítése.” Az OIC zászlajának zöld háttere az iszlám általános szimbóluma. A zászló közepén egy felfelé nyitott vörös félhold található, fehér körben. A fehér körben modern arab kalligráfiával leírva olvasható az Allah Akbar kifejezés.

1990. augusztus 5-én a szervezet 45 külügyminisztere elfogadta az ellentmondásos^[forrás?] Iszlám Emberi Jogok kairói Nyilatkozata című dokumentumot, amely emberi jogi kérdésekben útmutatást nyújt a tagállamok részére.

Az OIC tagállamok Parlamentáris Uniója (PUOICM) 1999-ben, Iránban alakult meg, székhelye Teheránban található. Csak a szervezet tagállamai válnak automatikusan az Unió tagjává is.^[1]

George W. Bush amerikai elnök 2007. június 27-én bejelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok állandó nagykövetet jelöl ki az OIC mellé. Bush a következőket mondta a nagykövetről: „Követünk figyelmesen meghallgatja az iszlám államok képviselőit, tanulni kíván tőlük, és megismerteti velük Amerika értékeit és nézeteit.”^[2]

A PUOICM Tanácsának kilencedik ülésére 2007. február 15-16-án került sor Kuala Lumpurban.^[3] Ramli bin Ngah Talib, a maláj Dewan Rakyat (Képviselőház) elnöke mondott megnyitóbeszédet. Dr. Ekmeleddin İhsanoğlu, a szervezet főtitkára az esemény előtt elmondta, hogy az ülés egyik legfontosabb feladata, hogy odahasson, hogy Izrael állítsa le a Nyugati Falnál folytatott ásatásait, amely súlyosan veszélyezteti az Al-Aksza-mecsetet, az iszlám harmadik legszentebb vallási helyszínét.^[4] Az OIC megvitatja továbbá, milyen módon küldhetne békefenntartó erőket muzulmán országokba,^[5] valamint a szervezet nevének és alkotmányának esetleges módosítását.^[5] Végezetül, az iraki nép szuverenitásának helyreállítrása a külföldi csapatok Irakból való egyidejű kivonása mellett szintén fontos pont a napirenden.^[6]

Khurshid Mahmud Kasuri pakisztáni külügyminiszter 2007. február 14-én újságíróknak elmondta, hogy az OIC főtitkára valamint hét „azonosan gondolkodó muzulmán ország” külügyminisztere 2007. február 25-én újabb megbeszélést tart Iszlámábádban. Az értekezletet megelőzte Pervez Musarraf pakisztáni elnök találkozója több, kulcsfontosságú muzulmán ország vezetőjével, amelyek során az izraeli-palesztin konfliktus megoldására teendő "új kezdeményezéseket" vitattak meg. Kasuri szerint a megbeszélés vezető muzulmán országok külügyminiszteri találkozója lesz, amelyen egy későbbi, Mekkában rendezendő csúcstalálkozót készítenek elő az Arab-izraeli konfliktus megoldásának előmozdítására.^[7]

A pánarab színeket tartalmazó zászlót 1981-ben adoptálták. A zöld szín és a félhold az iszlám szimbóluma, a középen olvasható felirat az Allah akbar („Allah hatalmas”).

Az OIC rendszerének felépítése:

A Szervezet legmagasabb, legnagyobb szerve, résztvevői a tagállamok uralkodói, állam- és kormányfői, háromévenként tartják.

Évente ülésezik, áttekinti az Iszlám Csúcstalálkozókon elfogadott döntések végrehajtásának előrehaladtát.

A szervezet végrehajtó testülete, feladata a két előző szerv döntéseinek végrehajtása, székhelye Dzsidda (Szaúd-Arábia). A nemzetközi szervezet főtitkára 2005. január 1-je óta a török Ekmeleddin İhsanoğlu.

• Kulturális és Tájékoztatási Ügyek Állandó Bizottsága (Standing Committee on Information and Cultural Affairs, (COMIAC)).
• Gazdasági és Kereskedelmi Együttműködés Állandó Bizottsága (Standing Committee on Economic and Commercial Cooperation (COMCEC)).
• Tudományos és Technikai Együttműködés Bizottsága (Standing Committee on Scientific and Technological Cooperation (COMSTECH)).
• Gazdasági, Kulturális és Társadalmi Ügyek Iszlám Bizottsága (Islamic Committee for Economic, Cultural and Social Affairs).
• Állandó Pénzügyi Bizottság (Permanent Finance Committee).
• Pénzügyi Ellenőrző Szervezet (Financial Control Organ).

• Iszlám Országok Statisztikai, Gazdasági, Társadalomtudományi és Képzési Központja (Statistical, Economic, Social Research and Training Center for Islamic Countries, (SESRTCIC)), Ankara, Törökország.
• Iszlám Történeti, Művészeti és Kulturális Kutatóközpont (Research Center for Islamic History, Art and Culture (IRCICA)), Isztambul, Törökország.
• Iszlám Műszaki Egyetem (Islamic University of Technology) Dhaka, Banglades.
• Iszlám Kereskedelemfejlesztési Központ (Islamic Center for the Development of Trade), Casablanca, Marokkó.
• Iszlám Fiqh Akadémia (Islamic Fiqh Academy), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
• Iszlám Szolidaritasi Alap Végrehajtó Irodája (Executive Bureau of the Islamic Solidarity Fund and its Waqf), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
• Nigeri Iszlám Egyetem, Say, Niger.
• Ugandai Iszlám Egyetem, Mbale, Uganda.

• Iszlám Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezet (Islamic Educational, Scientific and Cultural Organization, (ISESCO)), Rabat, Marokkó.
• Iszlám Országok Távközlési Szervezete (Islamic States Broadcasting Organization (ISBO)) és a Nemzetközi Iszlám Hírügynökség (International Islamic News Agency (IINA)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.

• Iszlám Kereskedelmi és Iparkamara (Islamic Chamber of Commerce and Industry (ICCI)), Karacsi, Pakisztán.
• Iszlám Világgazdasági Fórum (World Islamic Economic Forum (WIEF)), Kuala Lumpur, Malajzia.
• Iszlám Fővárosok és Városok Szervezete (Organization of Islamic Capitals and Cities (OICC)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
• Iszlám Szolidaritási Játékok Sportszövetsége (Sports Federation of Islamic Solidarity Games), Rijád, Szaúd-Arábia.
• Nemzetközi Félhold Iszlám Bizottsága (Islamic Committee of the International Crescent, (ICIC)), Bengázi, Líbia.
• Iszlám Hajótulajdonosok Szervezete (Islamic Shipowners Association, (ISA)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
• Nemzetközi Arab-Iszlám Oktatási Intézmények Világszövetsége (World Federation of International Arab-Islamic Schools), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
• Iszlám Bankok Nemzetközi Egyesülete (International Association of Islamic Banks, (IAIB)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
• Az Iszlám Konferencia Ifjúsági Fóruma a Párbeszédért és az Együttműködésért (Islamic Conference Youth Forum for Dialogue and Cooperation (ICYF-DC)), Isztambul, Törökország.

1. Tunku Abdul Rahman (Malajzia): (1971–1973)
2. Hassan Al-Touhami (Egyiptom): (1974–1975)
3. Amadou Karim Gaye (Szenegál): (1975–1979)
4. Habib Chatty (Tunézia): (1979–1984)
5. Syed Sharifuddin Pirzada (Pakisztán): (1985–1988)
6. Hamid Algabid (Niger): (1989–1996)
7. Azeddine Laraki (Marokkó): (1997–2000)
8. Abdelouahed Belkeziz (Marokkó): (2001–2004)
9. Ekmeleddin İhsanoğlu (Törökország): (2005-től)

Megjegyzés: A táblázatot a "><" ikonnal ábécé vagy kronológikus sorrendbe lehet állítani.

Ország	Csatlakozás éve	Megjegyzések
Afganisztán, Iszlám Köztársaság	1969	Felfüggesztve 1980–1989. március között
Algéria, Népi Demokratikus Köztársaság	1969
Csád, Köztársaság	1969
Egyiptom, Arab Köztársaság	1969	Felfüggesztve 1979. május – 1984. március között
Guinea, Köztársaság	1969
Indonézia, Köztársaság	1969
Irán, Iszlám Köztársaság	1969
Jordánia, Hasemita Királyság	1969
Kuvait, Állam	1969
Libanon, Köztársaság	1969
Líbia, köztársaság	1969
Malajzia	1969
Mali, Köztársaság	1969
Mauritánia, Iszlám Köztársaság	1969
Marokkó, királyság	1969
Niger, köztársaság	1969
Pakisztán, iszlám köztársaság	1969
Palesztina, a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseli	1969
Szaúd-Arábia, királyság	1969
Szenegál, köztársaság	1969
Szudán, köztársaság	1969
Szomália	1969
Tunézia, köztársaság	1969
Törökország, köztársaság	1969
Dél-Jemeni Arab Köztársaság	1969	1990-től Jemen néven egyesült a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal
Bahrein, állam	1970
Omán, szultanátus	1970
Katar, állam	1970
Szíria, arab köztársaság	1970
Egyesült Arab Emírségek, állam	1970
Sierra Leone, köztársaság	1972
Banglades, népköztársaság	1974
Gabon, köztársaság	1974
Gambia, köztársaság	1974
Bissau-Guinea, köztársaság	1974
Uganda, köztársaság	1974
Burkina Faso	1975
Kamerun, köztársaság	1975
Comore-szigetek, szövetségi iszlám köztársaság	1976
Irak, köztársaság	1976
Maldív-szigetek, köztársaság	1976
Dzsibuti, köztársaság	1978
Benin, köztársaság	1982
Brunei Darussalam, szultanátus	1984
Nigéria, szövetségi köztársaság	1986
Azerbajdzsán, köztársaság	1991
Albánia, köztársaság	1992
Kirgizisztán, köztársaság	1992
Tádzsikisztán, köztársaság	1992
Türkmenisztán, köztársaság	1992
Zanzibár	1993. január	Kilépett 1993. augusztusban
Mozambik, köztársaság	1994
Kazahsztán, köztársaság	1995
Üzbegisztán, köztársaság	1995
Suriname, köztársaság	1996
Togo, köztársaság	1997
Guyana, köztársaság	1998
Elefántcsontpart, köztársaság	2001
Megfigyelő országok
Bosznia-Hercegovina	1994
Közép-afrikai Köztársaság	1997
Észak-Ciprus	1979	Hivatalosan 2004
Thaiföld, királyság	1998
Oroszország szövetség	2005
Koszovó	2008
Megfigyelő muszlim szervezetek és közösségek
Moro Nemzeti Felszabadítási Front	1977
Megfigyelő muszlim intézmények
IKSZ Tagországok Parlamentáris Uniója	2000
Iszlám Konferencia Ifjúsági Fóruma a Párbeszédért és Együttműködésért	2005
Megfigyelő nemzetközi szervezetek
Arab Liga	1975
Egyesült Nemzetek Szervezete	1976
El Nem Kötelezettek Mozgalma	1977
Afrikai Egységszervezet	1977
Gazdasági Együttműködés Szervezete	1995

•  India – a világ legnagyobb muszlim népességével rendelkező ország kifejezte szándékát, hogy megfigyelőként belépjen a szervezetbe. Bár ebben több tagország, köztük Szaúd-Arábia, Malajzia, Irán és Egyiptom is támogatja,^[8] befolyásos tagok, például Pakisztán megakadályozták India belépését azzal az indokkal, hogy bár az országban több mint 135 millió muszlim él, népességének ez csak kicsivel több mint 13%-át teszi ki. Emellett negatív hatást gyakorolt a kasmíri kérdés is: a szervezet több tagja Pakisztán oldalán áll a kasmíri régió hovatartozását illetően.^[9] Ezenkívül 1992 óta India diplomáciai kapcsolatban áll Izraellel, és egyre kevésbé támogatja a palesztinok ügyét. 2001-ben megszakadt a kapcsolat India és a szervezet között, utóbbi kritizálta Indiát, amiért nem tett eleget azért, hogy megakadályozza a muszlimok emberi jogainak megsértését Dzsammu és Kasmír államban, valamint 2002-ben nem avatkozott be, amikor a gudzsaráti lázadások során körülbelül 2000 muszlim meghalt. India visszautasította a vádakat és kijelentette, hogy a szervezetnek nincs oka beavatkozni az ország belügyeibe.^[10]
•  Fülöp-szigetek – A kormány kísérletet tett a szervezethez való csatlakozásra, de az ország saját muszlim kisebbsége ellenezte. A 90 milliós népességű, többségében keresztény ország lakosságának a 4,5 milliós muszlim népesség csak kb. 5%-át teszi ki (bár ezt vitatja a bangsamoro nép, akik 15 millióra becsülik a muszlim népességet).^[11]

Szám	Dátum	Ország	Város
1.	1969. szeptember 22.–szeptember 25.	Marokkó	Rabat
2.	1974. február 22.–február 24.	Pakisztán	Lahore
3.	1981. január 25.–január 29.	Szaúd-Arábia	Mekka és Taif
4.	1984. január 16.–január 19.	Marokkó	Casablanca
5.	1987. január 26.–január 29.	Kuvait	Kuvaitváros
6.	1991. december 9.–december 11.	Szenegál	Dakar
7.	1994. december 13.–december 15.	Marokkó	Casablanca
1. rendkívüli ülés	1997. március 23.	Pakisztán	Iszlámábád
8.	1997. december 9.–december 11.	Irán	Teherán
9.	2000. november 12.–november 13.	Katar	Doha
2. rendkívüli ülés	2003. március 5.	Katar	Doha
10.	2003. október 16.–október 17.	Malajzia	Putrajaya
3. rendkívüli ülés	2005. december 7.–december 8.	Szaúd-Arábia	Mekka

Bővebben: Az OIC gazdasága

Az OIC tagállamainak összesített GDP-je (PPP figyelembe vételével) 7840 milliárd USD. A legmagasabb GDP-je Indonéziának van (2011), 834 milliárd USD. A leggazdagabb ország GDP per capita alapján Katar 103 204 USA dollárral (2012). Az Öböl Menti Együttműködési Tanács összesített GDP-je több mint 750 milliárd volt 2010-ben.

• Iszlám Emberi Jogok Kairói Nyilatkozata
• Iszlám Műszaki Egyetem
• Nemzetközi Muszlim Segélyszervezet
• Az OIC országainak listája népesség szerint
• Abdullah O. Nasseef

• Iszlám Konferencia Szervezete Archiválva 2012. július 4-i dátummal a Wayback Machine-ben (hivatalos oldal)
• Dokumentumok és információk a legutóbbi konferenciáról (hivatalos oldal; arab, angol, francia)
• 2006. április 14.: Intifada Conference In Tehran Has Multiple Objectives Radio Free Europe, Radio Liberty
• 2005. december 12.: Guardian Unlimited - An extraordinary meeting Brian Whitaker
• 2005. április 15.: Dinar Standard - Is Intra-OIC Trade finally taking off?
• 2003. október 18.: speech from Dr Mahathir bin Mohamad speech at the 10th OIC Summit
• 2003. szeptember 5.: Fredrick Töben Speaks at Irán's Intifada Conference National Vanguard
• 2001. szeptember 14.: statements from the Organization of Islamic Conference
• 2001. május 26.: OIC Calls for Suspension of Ties with Izrael Archiválva 2008. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben CNN Archives
• The Statistical, Economic and Social Research and Training Centre for Islamic Countries (SESRTCIC)