Itó Tojoo – Wikipédia
Itó Tojoo | |
Született | 1941[1] június 1. (83 éves) Szöul, Dél-Korea[1] |
Nemzetisége | Japán |
Iskolái | Tokiói Egyetem[1] |
Működése | |
Munkái | |
Jelentős épületei | VivoCity, Szingapúr Kaohsiung Nemzeti Stadion, Tajvan Tama Art University könyvtár, Tokió |
Díjai | Pritzker-díj (2013) Arany Oroszlán díj |
Itó Tojoo weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Itó Tojoo témájú médiaállományokat. |
Itó Tojoo, nemzetközileg ismert nevén Toyo Ito (伊東 豊雄, Itō Toyoo, Szöul, 1941. június 1. –) Pritzker-díjas japán építész, a világ egyik leginnovatívabb építészeként tartják számon, aki extrém tervezői stílusáról ismert.[2][3]
Élete
[szerkesztés]Itó Tojoo Szöülban született 1941-ben. Eredetileg baseballjátékos szeretett volna lenni, de nem vették fel, így építész szakra ment. 1965-ben végzett a Tókiói Egyetemen. Egy ideig Kikutake Kijonori cégénél dolgozott, aztán saját stúdiót nyitott 1971-ben Tokióban, Urban Robot (Urbot) néven. 1979-ben a cég nevét Toyo Ito & Associates, Architects-re változtatta.[2]
Vendégprofesszorként tanított a Columbia Egyetemen (1991-92 és 1994-95), az amszterdami Berlage Intézetben (1992) és a Harvard Egyetemen (1994-95 és 1995-96).[4]
Számos japán és nemzetközi építészeti díjat nyert el pályafutása során.[1]
Munkái
[szerkesztés]- Nagaoka Lyric Hall (1994, Nagaoka)
- Sendai Mediatheque (2000, Szendai)
- Serpentine Gallery (2002, London)
- TOD's Omotesando Building (2004, Tokió)
- Mikimoto Ginza 2 (2005, Tokió)
- VivoCity (2006, Szingapúr)
- Tama Art University könyvtár (2007, Tokió)
- Kaohsziungi Nemzeti Stadion, Tajvan
Irodalom
[szerkesztés]- Toyo Ito, Riken Yamamoto, Dana Buntrock, Taro Igarashi. Toyo Ito. 2009: Phaidon Press. ISBN 9780714845050
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c d Toyo Ito. Toyo Ito & Associates, Architects (Hozzáférés: 2010. december 3.)
- ↑ a b Toyo Ito Interview. Designboom (2001. október 27.) (Hozzáférés: 2010. december 3.)
- ↑ Toyo Ito. e-architect. (Hozzáférés: 2010. december 3.)
- ↑ Toyo Ito. Alessi. [2010. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 3.)