Kinematográf – Wikipédia
A kinematográf (az ógörög κίνημα (kínēma) = „mozgás”, valamint γράφειν (gráphein) = „írni” szavakból) a francia Lumière fivérek által 1895-ben feltalált szerkezet, amely egyszerre volt alkalmas mozgókép rögzítésére és vetítésre. A készülék Thomas Alva Edison kinetoszkópjának továbbfejlesztett változata, nagyban hasonlított Louis Le Prince 1888-ban készített vetítőgépére.
Története
[szerkesztés]1895. február 13-án Auguste és Louis Lumière szabadalmat nyújtott be a kinematográfra (franciául: cinématographe). A készülék ötlete Louis Lumière-ben fogalmazódott meg, megvalósítását és levédését azonban bátyjával közösen végezték. A kinematográf kifejezést már korábban, 1892-ben megalkotta és szabadalmaztatta Léon Bouly a saját képfelvevő találmányára, azonban az éves szabadalmi díj befizetésének elmulasztása miatt a szóösszetétel 1894-ben ismét szabaddá vált; ez tette lehetővé, hogy a Lumière-fivérek is felhasználhassák.[1]
Egyébként apjuk, Antoine Lumière, a kereskedelemben sokkal jobban használható „Domitor” nevet javasolta a készüléknek. „Ők találták fel a kinematográfot – írja visszaemlékezéseiben – és adtak neki tudományos nevet, olyat, mely aztán lehetővé tette minden utánzónak és hamisítónak, hogy büntetlenül használhassa a mindenki számára szabad tudományos nevet.” [2]
A kinematográf, Edison kinetoszkópjához hasonlóan, 35 mm-es perforált fotófilm-tekercset használt a képrögzítéshez és vetítéshez, de a Lumière-fivérek készüléke két, a későbbi elterjedés szempontjából meghatározó eltérést mutatott:
- A mozgóképet nem csak egy személy láthatta egy nyíláson át, hanem Louis Le Prince készülékéhez hasonlóan egy lámpa segítségével kivetítették egy nagy vászonra, hogy a teremben helyet foglaló nézők mindannyian egyidejűleg láthassák.
- A másik újdonság egy „karmos” alternáló mozgást végző filmtovábbító szerkezet volt (az ötletet a varrógép kelmetovábbító szerkezeti része adta), amely lehetővé tette, hogy minden egyes filmkockát megállítsanak egy pillanatra a vetítőablak előtt.[3]
A Lumière-fivérek első, 46 másodperces filmjüket Lyon-ban, saját fényképészeti lemezeket gyártó üzemük előtt forgatták le kinematográfjukkal 1895. március 19-én délben, A munkaidő vége (Sortie de l’usine Lumière de Lyon) címmel, melyen az üzemből távozó munkások láthatók.[4] A filmet első alkalommal 1895. szeptember 28-án vetítették le nyilvánosan a délkelet-franciaországi La Ciotat-ban. Első kereskedelmi célú vetítésére – a mozi megszületésére – három hónappal később, december 28-án került sor Párizsban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Michel Marié 1996
- ↑ A találmány névadásáról
- ↑ Később a Lumière-féle „karmos” továbbítószerkezetet a vetítőtermek többségében kicserélték egy máltai kereszt-hajtású mechanizmusra, amely a sokkal finomabb mozgásával hosszabb élettartamot biztosított a filmeknek.
- ↑ Az Express cikke
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cinématographe című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Michel Marié 1996: Marié, Michel, Thierry Lefebvre, Laurent Mannoni.szerk.: Michel Marié: Cinéma des premiers temps: nouvelles contributions françaises, Collection : Théorème n°4 (francia nyelven), Paris: Presses Sorbonne Nouvelle, 140. o. (1996). ISBN 2878541006
- ↑ A találmány névadásáról: Séverine Wemaere & Gilles Duval: La couleur retrouvée du Voyage dans la Lune (francia, angol nyelven) (pdf). Domitor ? Non ! Cinématographe. Les origines du mot cinéma pp. 26, 82. Fondation Groupama Gan, 2011. május. [2011. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 2.)
- ↑ Az Express cikke: Jean-Pierre Dufreigne: C'était le 19 mars 1895, à midi.... (francia nyelven). Archives. L'Express, 1995. március 16. (Hozzáférés: 2012. március 2.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A kinematográf működési elve (videó) Archiválva 2011. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (franciául)