Kinolin – Wikipédia
Kinolin | |||
IUPAC-név | Kinolin | ||
Más nevek | 1-benzazin, 1-azanaftalin, benzo[b]piridin | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 91-22-5 | ||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C9H7N | ||
Moláris tömeg | 129,16 g/mol | ||
Sűrűség | 1,093 g/ml | ||
Olvadáspont | ‒15 °C | ||
Forráspont | 238 °C | ||
Oldhatóság (vízben) | oldható | ||
Veszélyek | |||
EU osztályozás | Mérgező (T) Veszélyes a környezetre (N)[1] | ||
R mondatok | R45, R21/22, R36/38, R68, R51/53[1] | ||
S mondatok | S53, S45, S61[1] | ||
LD50 | 331 mg/kg (patkány, szájon át)[2] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A kinolin (vagy 1-azanaftalin, 1-benzazin, benzo[b]piridin) (Képlete: C9H7N) egy heterociklusos aromás szerves vegyület. Színtelen higroszkópos folyadék, átható szaggal. Nevét a kinin és a latin oleum (olaj) szó összevonásából kapta.[3]
Fény hatására az öregedő vegyület előbb sárga, majd barna színű lesz. Vízben kevéssé, szerves oldószerekben sokkal inkább oldódik.
A kinolin kohászati, festék- és polimergyártási valamint agrokémiai köztitermék. Használják ezeken kívül tartósítószernek, fertőtlenítőnek és oldószernek is.
Mérgező anyag, rövid kontaktus irritálja az orr, a szem és a torok nyálkahártyáját, szédülést és hányingert okozhat. A hosszú távú hatásai bizonytalanok, de feltehetőleg májkárosító hatása is van.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c A kinolin (ESIS)[halott link]
- ↑ A kinolin vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 11. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 78. o. ISBN 963 8334 96 7