Luna–23 – Wikipédia

Luna–23
Ország	Szovjetunió
Küldetés típusa	mintavétel
NSSDC ID	1974-084A
Küldetés
Célégitest	Hold
Indítás dátuma	1974. október 28. 14:30:32 UTC
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás
Hordozórakéta	Proton SL-12/D-1-e
Leszállás a Holdra	1974. november 6.
Az űrszonda
Tömeg	5600 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Luna–23 témájú médiaállományokat.

A Luna–23 szovjet Je–8–5M típusú űrszonda, melyet a Luna-program keretében indítottak 1974-ben.

Összetett elektronikát, navigációs berendezést, hajtóműrendszert és robotmechanikát tartalmazott, hogy megvalósíthassa a Hold megközelítését, a sima leereszkedést, a mintavételt (2,5 méter mélységből) és a Hold elhagyását, elősegítve a Földre történő visszatérést. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1, ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1974. október 28-án a Bajkonuri indítóbázisról, négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli pályára. Felépítése, szerkezete megegyezett a később indított Luna–24 űrszondával. Az orbitális egység pályája 88,72 perces, 51,54 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya adatai: perigeuma 183 kilométer, apogeuma 246 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával elérte a szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld-, Hold- és Nap-központú) űreszköz. A repülési idő 4,5 nap volt. Hasznos tömege 5600 kilogramm.

Október 31-én pályakorrekciót hajtottak végre.

November 2-án a fékezőrakéta segítségével Hold körüli pályára állították. Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 1 óra 57 perc, 138 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első keringésnél: 94 kilométer), aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első keringésnél 104 kilométer). Feladatának teljesítés érdekében leszállás előtt módosították pályáját.

November 5-én leszállás előtt végrehajtott korrekció pályaadatai: 138 fokos hajlásszög, periszelénium 17 kilométer és az aposzelénium 105 kilométer.

November 6-án szállt le a Mare Crisium déli részén. Leszálláskor a kedvezőtlen talajviszonyok miatt megsérült talajmintavevő berendezése, ezért feladatát nem tudta teljesíteni.

A leszállóegység részei a fékező-leszálló, az állványzat és a visszatérő egység. Minden egység energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A fékező-leszállóegység: üzemanyagtartályokból, fékező rakétahajtóműből, vezérlő-ellenőrző egységből, rádió adó-vevő berendezésből, antennából, állványzatból (lengéscsillapítókkal), stabilizáló egységből (giroszkóp), magasság és sebesség mérőből állt. Az állványzat biztosította az üreges mintavevő fúró stabilitását. Tetején egy nagy nyomásnak és hőnek ellenálló tartály volt elhelyezve, ide helyezte mintáit az automatika. A kapcsolatot 4 rúdantennán keresztül biztosították. Visszatérő egység hajtóanyagból és rakétahajtóműből, a hozzá tartozó rádió-adó berendezésből, vezérlő-ellenőrző egységből, korrekciós hideggáz-fúvókákból, stabilizáló (giroszkóp) egységből tevődött össze. A leszállóegység tetején helyezték el a hermetikusan záródó kőzettartályt. A leszállóegység egyben a Hold-Föld rakéta startállványa volt.

November 9-én energiatartalékainak kimerülésével megszűnt vele a kapcsolat.

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

• Luna–23. zarya.info. [2022. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
• Luna–23. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
• Luna–23. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 11.)
• Luna–23. nasa.gov. [2013. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 11.)