Magyar Bálint (költő) – Wikipédia

Ez a szócikk a pap költőről és műfordítóról szól. Hasonló címmel lásd még: Magyar Bálint (egyértelműsítő lap).

Magyar Bálint, családi nevén Marincsák (Pátyod, 1886. november 23. – Nagysomkút, 1957. december 14.) magyar római katolikus pap, költő, műfordító.

Középiskoláit Szatmáron, római katolikus teológiai tanulmányait Budapesten végezte, 1911-ben szentelték pappá. Kálmándon, Felsőbányán, Jánkon volt plébános 1911 és 1913 között. Tanári pályáját az ungvári Állami Főgimnáziumban 1913-ban kezdte el, ahol munkatársa, Szabó Dezső hívta fel figyelmét az új francia lírára. Leconte de Lisle, Jules Lemaître, Francis Jammes verseit fordította magyarra s tette közzé versesköteteiben. Az ungvári Gyöngyösi István Irodalmi Társaságban székfoglalóként Musset-tanulmánnyal mutatkozott be. Az első világháború után 1921-től hetvenéves koráig Szaniszlón, halála évében Nagysomkúton volt plébános. A szatmári Kölcsey Kör tagja volt, 1944-ben beválasztották a Szent István Akadémiába Budapesten.

Vallásos meggyőződésből fakadó, mélyen humanista verseit a Pásztortűz, az aradi Vasárnap és a kolozsvári A Hírnök közölte. Tanulmányaiban ugyanitt Flaubert és Mauriac művészetét mutatta be, s csehszlovákiai magyar írókat ismertetett. Publicisztikai írásai az Ungváron 1913 és 1921 között szerkesztésében megjelent Határszéli Újság, a szatmári Szabad Szó és a Szatmár Megyei Közlöny hasábjain jelentek meg.

• Francia költők (műfordítások, Szatmárnémeti, 1911);
• Kincses éjszakák (versek, Budapest, 1912)
• Bíboros hajnal (versek, műfordítások, Budapest, 1914)
• Fehér köntös a vérmezőn (versek, Ungvár 1914)
• Katonák (versek, Budapest, 1917)
• Harangjáték (versek, Arad 1930)

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0  

• Dr. K. J. [Karl János]: Magyar Bálint költészete. Vasárnap, 1930/14.