Petrova – Wikipédia
Petrova | |||
Az 1872-ben, neogótikus stílusban épített felszegi ortodox (volt görögkatolikus) templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Máramaros | ||
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Máramaros | ||
Község | Petrova | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 437210 | ||
SIRUTA-kód | 108464 | ||
Népesség | |||
Népesség | 2285 fő (2021. dec. 1.) | ||
Magyar lakosság | < 3 (2011) | ||
Népsűrűség | 54,34 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 358 m | ||
Terület | 42,05 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 50′ 13″, k. h. 24° 12′ 09″47.837033°N 24.202530°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 13″, k. h. 24° 12′ 09″47.837033°N 24.202530°E | |||
Petrova weboldala | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Petrova (ukránul: Петрова, jiddisül פטריווה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban, Petrova község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől 37 kilométerre délkeletre, a Visó folyó partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a Péter személynév szláv alakjából való, szláv helynévképzővel. Először 1414-ben, Petrowa alakban említették. Nevét a helységnévrendezés idején arra hivatkozva hagyták változatlanul, hogy innen származott a tekintélyes Petrovay család.
Története
[szerkesztés]Évszázadokon keresztül a Dolhai család egyik ágának, a Petrovaiaknak utódai birtokolták. A családnév 1451-ben tűnt fel. A családon kívül a falut jobbágyok lakták. Ezek elődei a 14. században talán ruszinok voltak.
Földesura, Petrovay Miklós 1670–72-ben másolta az ún. Petrovay-énekeskönyvet, amely főként magyar nyelvű históriás énekek és verses széphistóriák gyűjteménye. Külön művelődéstörténeti értéke, hogy első ízben jegyzett le benne egy román népdalszöveget (En Pare de fok arde inima ma... kezdettel).[1]
Zsidó közössége vallásilag a munkácsi haszid rabbik befolyása alatt állt.[2]
A határában található kőolajat a 17. század végétől a 20. század közepéig kitermelték. Tanítója 1893-ban feljegyezte, hogy lakói kerülik az ejtésbeli nyelvjárásiasságokat, és emiatt a szomszéd falusiak „úrias” beszédűnek tartják őket. (Csúfnevük nemeși 'nemesek'.[3]) 1913 márciusában a petrovai Ileană és Niță Ardelean énekelték Bartók Béla gramofonjába a Hei tu mândriorule... kezdetű dalt, amelyből később a 44 duó két hegedűre III. füzetének 7. darabja (a Máramarosi tánc) született.[4]
1926-ban különvált tőle Petrovabisztra, az 1930-as években Petrovakraszna.
1910-ben Petrovabisztra és Petrovakraszna nélkül 2874 lakosa volt, közülük 1847 román, 555 német (jiddis), 407 ruszin és 39 magyar anyanyelvű; 2274 görögkatolikus, 537 zsidó és 58 római katolikus vallású.
2002-ben 2693 lakosából 2658 volt román nemzetiségű; 2552 ortodox, 38 pünkösdista, 32 adventista és 21 görögkatolikus vallású.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.
Nevezetessége
[szerkesztés]- A Gyógyító forrás ortodox kolostor a Valea Neagră (újabban Valea Luminată) határrészben, az erdő közepén. Szertartásai vegyesen román és ukrán nyelvűek.
- Mihalca-ház (793. sz., a 18. század végén épült)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tartalmát ismerteti Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542–1840). Archiválva 2010. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben. Vö. Dorin Ștef: Istoria folcloristicii maramureșene. Archiválva 2010. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Mislovics Erzsébet: Rabbik, irányzatok, közösségek. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 55. o.
- ↑ Ioan Ghinoiu szerk.: Atlasul etnografic român. 1. köt., Habitatul. București, 2003, 67. o.
- ↑ Vera Lampert: Folk Music in Bartók's Compositions. A Source Catalog. Bp., 2008, 196. o. A hangfelvétel: Bartók Béla népzenei gyűjtései