Rádiógalaxis – Wikipédia

A rádiógalaxis olyan galaxis, amely rádiófluxusa nagyságrendekkel erősebb annál, mint ami az optikai fényessége alapján várható, figyelembe véve az úgynevezett rádióindexet, azaz az elektromágneses hullámok formájában leadott energiájának nagy részét a rádióhullámok tartományában sugározza ki. A rádiógalaxisok döntő része fényes elliptikus galaxis, ${\displaystyle {-12}^{m}<M_{pg}<{-20}^{m}}$ közé eső abszolút magnitúdóval.

A rádiógalaxisokból gyakran olyan gáznyúlványok (relativisztikus jetek) indulnak ki két, egymással ellentétes irányba, amelyek különálló csomókra bonthatók fel. A jetekben gyors változások is vannak, egészen a rádióobjektum mélyéig benyúlva. Egyes feltételezések szerint az Univerzum történetének egy korai korszakában, a kvazár-korszakban a rádiógalaxisokból kinyúló jetek alapvető szerepet játszottak a galaxisok közötti gáz összecsomósításában, így a kisebb galaxisok létrejöttét katalizálták.^[1]

Az aktív galaxismagok létezésére utaló tény, hogy ezekben szupermasszív fekete lyuk folyamatosan további anyagot nyel el. Ha megszűnik ez az „utánpótlás”, akkor a továbbiakban már csak a fekete lyuk van jelen, ezért a galaxis megszűnik aktív lenni.

A csillagászok feltételezik, hogy az aktív galaxisok különböző osztályai csak látszólagosak, elsősorban az aktív magjukra való rálátás szerint csoportosíthatóak az egyik vagy másik osztályba. Ha a látóirányunk merőleges az akkréciós korong síkjára, vagyis egybeesik az anyagkilövellések irányával, akkor blazárt figyelünk meg. Ha viszont éppen a perem felől látunk rá a galaxisra, akkor rádiógalaxisnak nevezzük.

A rádiógalaxisoknál több altípust különböztetünk meg. A rádiógalaxisok intenzitásviszonyát a rádióindex segítségével jellemezhetjük:

${\displaystyle R=m_{r}-m_{pg}}$

ahol ${\displaystyle m_{pg}}$ a látszólagos fotografikus magnitúdó, ${\displaystyle m_{r}}$-re pedig a következők érvényesek:

${\displaystyle m_{r}={-53,\!}^{m}45-2,\!5\log S_{158}}$

ahol ${\displaystyle S_{158}}$ a rádiósugárzás intenzitása 158 MHz-en ${\displaystyle {\frac {\text{W}}{{\text{m}}^{2}\cdot {\text{Hz}}}}}$ egységben. Érdekes, hogy az Sb, Sc, Irr galaxisok többségére a rádióindex ${\displaystyle 0<R<5}$, az elliptikus galaxisokról rádiósugárzást eddig még nem sikerült észlelni. A rádiófluxus jelentős része a rendszerek halójából érkezik hozzánk. Az Androméda-köd esetében a sugárzás 90-95%-a a halóból származik. A következő táblázat néhány galaxis rádiósugárzási adatait mutatja. M_pg = látszólagos fotografikus fényesség; r = távolság Mpc-ben; F = a mért fluxussűrűség ${\displaystyle 10^{-26}\ {\frac {\text{W}}{{\text{m}}^{2}\cdot {\text{Hz}}}}}$ egységben.

• A Wikimédia Commons tartalmaz Rádiógalaxis témájú kategóriát.