Uzdolje – Wikipédia

Uzdolje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségBiskupija
Jogállásfalu
Irányítószám22312
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség162 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság272 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 56′ 18″, k. h. 16° 11′ 46″43.938424°N 16.196201°EKoordináták: é. sz. 43° 56′ 18″, k. h. 16° 11′ 46″43.938424°N 16.196201°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Uzdolje témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Uzdolje falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Biskupijához tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Knintől 12 km-re délre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re délre, Dalmácia északi-középső részén, a 33-as számú főut mentén fekszik. Területén halad át a Zágrábról Splitre menő vasútvonal is.

Története

[szerkesztés]

A település már a 9. században lakott volt. Erről tanúskodnak a Szent János templom romjai, melyek a pravoszláv temető északi részében találhatók. Itt találták azt a 895-ből származó kőtöredéket, amely Mutimir fejedelemnek a templom javára tett adományáról emlékezik meg. Az oltár előépítményének háromszög alakú, kereszttel, madarakkal és növényi ornamentikával díszített oromzatán található a fejedelem neve.[2] A latin nyelvű felirat szövege:„(h)IC BENE CO(m)P(o)S(u)IT OPUS PRINCEPS NA(m)Q(ue) MUNCYMIR +895.” A töredéket ma a spliti régészeti múzeumban őrzik.[3] A település neve a középkorban „Vzdolye, Vsdoglie, Ozdolya, Usdolia, Susdoglie” alakban fordul elő a különböző forrásokban. A templomot 1458-ban újították meg. A szerbek bevándorlása már a 15. században megkezdődött, de a legnagyobb méreteket 1521 és 1527 között öltötte. A török 1522-ben szállta meg ezt a területet. A falu a moreai háború során 1688-ban szabadult fel a török uralom alól. Ezt újabb nagy méretű bevándorlás követte. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 725, 1910-ben 773 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 226 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
725 717 646 729 762 773 762 984 1.067 1.141 1.131 1.011 942 767 214 226

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A 9. századi Szent János templom[6] alapfalai a pravoszláv temető északi részében találhatók. A régészeti lelőhely a Knin-Split vasút mellett, egy alacsonyabb dombon található. A feltárt templom egy kisebb, egyhajós épület, szabályos tájolással, félköríves apszissal, mely megegyezik a templomhajó fesztávolságának szélességével. A külső falakat mindkét oldalon három támpillér erősíti. A templomban számos koraromán kőbútor maradványa található, amelyek közül a legjelentősebb az oltár oromfala és achitrávja a bevésett felirattal Muntimir fejedelem 895-ös adományáról. A leletek és a középkori dokumentumok szerint a templom a középkori Szent János-templommal azonosíthatók. A Mutimir fejedelem nevét tartalmazó kőtöredéket ma a spliti régészeti múzeumban őrzik.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]