VI. Haakon norvég király – Wikipédia

Ez a szócikk a svéd királyról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Haakon (egyértelműsítő lap).

VI. Haakon
a gyermek Haakon és édesanyja, Namuri Blanka (1877-es festmény)
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1343 – 1380 februárja
Elődje	VII. Magnus
Utódja	IV. Olaf
Svédország királya
Uralkodási ideje
1362. február 15. – 1364
Elődje	IV. Magnus
Utódja	Albert
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Folkung-ház
Született	1340 augusztusa Svédország
Elhunyt	1380. május 1. (39 évesen) Oslo
Nyughelye	Szent Mária templom, Oslo
Édesapja	VII. Magnus
Édesanyja	Namuri Blanka
Testvére(i)	XII. Erik svéd király
Házastársa	I. Margit dán királynő
Gyermekei	IV. Olaf norvég király
A Wikimédia Commons tartalmaz VI. Haakon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

VI.^[1] Haakon Magnusson vagy Ifjabb Haakon (1340 augusztusa^[2][3] – 1380. május 1.^[2][4]) norvég király 1343-tól haláláig, ill. svéd király 1362 és 1364 között Håkan Magnusson néven. IV. Valdemár dán király leányával, Margit hercegnővel kötött házassága alapozta meg a három nagy skandináv nemzet, Dánia, Norvégia és Svédország későbbi egyesülését, a kalmari uniót (1397).^[5] Súlyos politikai konfliktusba keveredett Svédországgal, Dániával és az északnémet Hanza Szövetséghez tartozó városokkal.^[5]

VII. Magnus norvég király fiatalabbik fia volt és 1343-ban nevezték ki apja norvégiai trónörökösévé.^[5] 1355-ben került a trónra, öt évvel az ún. "fekete halál" valószínűleg bubópestis) pusztítása után.^[5] A járványnak a nemesség, a papság és a hivatalnoki réteg sok tagja is áldozatul esett, s ez meggyengítette mind az arisztokrácia, mind a királyi udvar hatalmát.^[5] A svéd nemesség ereje azonban mit sem csökkent, így Haakon fivérének, Eriknek a vezetése alatt fellázadt VII. Magnus ellen.^[5] Haakon apja segítségére sietett, és Erik halála után, 1362-ben Svédország királya lett.^[5]

Haakon 1364-ben ismét apja mellé állt a lázadó svéd nemességgel szemben, de a két király ezúttal vereséget szenvedett, és Haakon kénytelen volt visszavonulni, apja pedig fogságba esett.^[5] A Hanza-szövetség 1367-ben háborút indított Norvégia és Dánia ellen, de a vezetőivel kötött, átmeneti egyezség (1370) lehetővé tette, hogy Haakon 1371-ben kiszabadítsa apját.^[5] Magnus halála után egy végső békeszerződéssel (1376) végül is különleges jogok biztosíttattak a Hanza kereskedőknek, ugyanakkor engedmények is adattak a Hanza térhódításától tartó dán nemességnek is, hozzásegítve Haakon fiát, Olaf herceget Dánia trónjához (IV. Valdemár halála után). Élete végén Svédország és Norvégia egyesítését tervezte, de ezt meghiúsította 37 évnyi uralom után bekövetkezett halála. Fia, az akkor már dán király Olaf örökölte Norvégiát.

Haakon 1363-ban vette el Margit hercegnőt, IV. Valdemár dán király leányát, aki egy fiút szült férjének:^[3]

• Olafot (1370 decembere – 1387. augusztus 23.)

1. ↑ Svéd királyként a II.
2. ↑ ^{a b} Petr Čornej – Ivana Čornejová – Pavel Hrochová – Jan P. Kučera – Jan Kumpera – Vratislav Vaníček – Vít Vlnas: Európa uralkodói (Evropa králů a císarů. Významní panovnící a vládnoucí dynastie od 5. století do současnosti, Prága, 1997); Magyar kiadás: MÆCENAS Könyvkiadó, 1997, fordította Tamáska Péter, 90. oldal
3. ↑ ^{a b} Folkunga family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
4. ↑ Más források szerint szeptember 11-én. (Vö.: gen.eu.)
5. ↑ ^{a b c d e f g h i} Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 233. oldal

• Norvég királyok családfája
• Norvégia uralkodóinak listája
• Svédország uralkodóinak listája
• Svéd királyok családfája
• Norvégia társadalma a középkorban
• Svédország társadalma a középkorban

Előző uralkodó: VII. Magnus

Norvégia uralkodója 1343 – 1380

Következő uralkodó: IV. Olaf

Előző uralkodó: VII. Magnus

Svédország uralkodója 1362 – 1364 részben VII. Magnussal közösen

Következő uralkodó: Albert