VII. Kleopátra – Wikipédia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

VII. Kleopátra
Portréja a denderai templom falán
Egyiptom fáraója
Uralkodási ideje
i. e. 51 – i. e. 30 társuralkodók: XII. Ptolemaiosz (? – i. e. 51) XIII. Ptolemaiosz (i. e. 51 – i. e. 47) XIV. Ptolemaiosz (i. e. 47 – i. e. 44) XV. Ptolemaiosz (i. e. 44 – i. e. 30)
Elődje	XII. Ptolemaiosz
Utódja	Augustus római császár
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Ptolemaida-dinasztia
Született	i. e. 69. január Alexandria
Elhunyt	i. e. 30. augusztus 12. (39 évesen) Alexandria
Nyughelye	Alexandria
Édesapja	XII. Ptolemaiosz
Édesanyja	valószínűleg V. Kleopátra
Testvére(i)	Cleopatra Tryphaena IV. Bereniké IV. Arszinoé XIII. Ptolemaiosz XIV. Ptolemaiosz
Házastársa	1) XIII. Ptolemaiosz 2) XIV. Ptolemaiosz 3) Marcus Antonius
Gyermekei	Iulius Caesartól: Ptolemaiosz Kaiszarion 3.-tól: Alexandrosz Héliosz 3.-tól: Kleopátra Szeléné 3.-tól: Ptolemaiosz Philadelphosz
A Wikimédia Commons tartalmaz VII. Kleopátra témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

VII. Kleopátra Philopatór (görögül:Κλεοπάτρα Φιλοπάτωρ, később Cleopatra Thea Neotera Philopatór kai Philopatrisz (i. e. 69. január – i. e. 30. augusztus 12.), XII. Ptolemaiosz fáraó és valószínűleg testvére vagy unokatestvére, V. Kleopátra leánya, i. e. 51-től haláláig Egyiptom fáraója, a Ptolemaida-dinasztia utolsó uralkodója. Habár számos más egyiptomi királynő uralkodott e néven, általában egyszerűen Kleopátraként emlegetik, hiszen minden más ezen a néven uralkodó elődjénél messzemenően híresebb. Hagyományosan őt tartják az utolsó fáraónak, azonban ez pontatlan, mivel a római császárok többsége, kezdve Augustusszal, viselte a címet és Egyiptomban a tradicionális egyiptomi királyi titulusok felvétele mellett uralkodtak.

Egyenes ági leszármazottja volt Nagy Sándor tábornokának, I. Ptolemaiosz fáraónak, aki a makedóniai Arszinoé és Lakusz fia volt. A görög nyelv és görög kultúra mellett Kleopátra az egyiptomi nyelvet is teljességgel elsajátította, és ezzel a háromszáz éve uralkodó Ptolemaida-dinasztiának ő volt az első tagja, aki népe nyelvét is folyékonyan beszélte, noha elődei is egytől egyig egyiptomi rítus szerint uralkodtak, és magukat egyiptominak és az egyiptomi istenek leszármazottainak tartották. Egyes források szerint Kleopátra legalább kilenc nyelven beszélt, a görög mellett tehát egyiptomi nyelven, ezeken felül a méd, a pártus, a héber, az arab, az amhara nyelvet, valamint a szírek, a trogloditák (barlanglakók törzse a Vörös-tenger afrikai partján) és az etiópok nyelvét beszélte. Csak ritkán, távoli népek követeinek érkezésekor volt szüksége tolmácsra.

Előbb édesapja, XII. Ptolemaiosz, később fivérei (és egyben férjei), XIII. Ptolemaiosz és XIV. Ptolemaiosz, majd fia, XV. Ptolemaiosz társuralkodója volt. Túlélt egy államcsínyt fivére, XIII. Ptolemaiosz és hívei szervezésében. Szerelmi viszonyt folytatott Caius Iulius Caesarral, megragadta és megszilárdította hatalmát a trónon, és a Caesar elleni merénylet után alkalmazkodott a megváltozott erőviszonyokhoz: feleségül ment Marcus Antoniushoz. Gyermekei közül egy Caesartól, három pedig Antoniustól született. Fivéreivel kötött érdekházasságai gyermektelenek voltak. Antonius riválisa, Caesar törvényes örököse, Octavianus Róma erejét Egyiptom ellen fordította. A bekövetkezett események i. e. 30. augusztus 12-én véget vetettek Kleopátra birodalmának, ő maga pedig öngyilkos lett.

Kétségtelenül az egész emberiség történetének egyik legismertebb személyisége. Alig akad még olyan történelmi alak, akinek neve olyannyira ismert, életútja pedig olyannyira híres és közkedvelt lenne, mint az övé. Már életében is óriási ismertségnek örvendett szerte a Közel-Keleten és a Római Birodalomban, így alakja halála után szinte azonnal legendássá és a mindennapi szóbeszéd témájává vált.

A Kleopátra jelentése görögül „az apa dicsősége”. A királynő teljes neve: Cleopatra Thea Philopator, azaz „Kleopátra istennő, apja által szeretett”. XII. Ptolemaiosz Auletes király harmadik leányaként látta meg a napvilágot, édesanyja valószínűleg édesapja nővére, V. Kleopátra, aki sorban a harmadik volt a társuralkodásban, a másik két nővére meghalt.

Kevés információ ismert Kleopátra gyermekkorából, de szemtanúja lehetett a zűrzavaros eseményeknek és a nép ptolemaioszi dinasztiához való kötődésének apja uralma alatt. A történések indítékai magukban foglalják az uralkodók testi és erkölcsi elkorcsosulását, a hatalom központosítását és korrupciót. Ez felkelésekhez, Ciprus és Cyrenaica elvesztésével jártak. A Ptolemaioszok uralkodása egyike a szerencsétlen dinasztiák legtöbbjének.

Kr. e. 58-ban Kleopátra idősebb nővére, IV. Bereniké apjától magához ragadta a hatalmat. Róma támogatásával Syria helytartója, Aulus Gabinius, XII. Ptolemaiosz a felkelést leverte és nővérét Kr. e. 55-ben kivégeztette. Ezután Kleopátra férjével, öccsével, XIII. Ptolemaiosszal közösen örökölte a trónt.

Kr. e. 51 márciusában XII. Ptolemaiosz meghalt. Kleopátra 18 évesen, XIII. Ptolemaiosz 12 évesen lettek Egyiptom közös uralkodói. Uralkodásuk első három évét gazdasági nehézségek, éhínség, a Nílus termőterületeinek elégtelen eláradásai és politikai konfliktusok jellemezték. Bár Kleopátra összeházasodott fiatal testvérével, korán jelét adta, hogy esze ágában sincs megosztani a hatalmat.

Kr. e. 51 augusztusában a társuralkodók közötti viszony teljesen elmérgesedett. Kleopátra elhagyta a Ptolemaiosz nevet a hivatalos iratokból, és az ezután vert érméken egyedüliként jelent meg arca. Amilyen lekezelően bántak a ptolemaioszi hagyományok a női vezetőkkel, olyan alárendelten bánt saját társuralkodójával. Ennek következménye udvaroncainak összeesküvése, melyet Pothinus eunuch vezetett. Elmozdította Kleopátrát a hatalomból, és Ptolemaioszt egyedüli uralkodóvá tette. Mindez Kr. e. 48 körül történt (lehet, hogy korábban. Egy i. e. 51-ből származó rendelet szerint Ptolemaiosz egyedüliként használta nevét). Kleopátra felkelést próbált szítani Pelusium környékén, de rövidesen elhagyni kényszerült Egyiptomot egyetlen életben maradt lánytestvérével, Arszinoével.^[1]

Amíg Kleopátra száműzetésben volt, Ptolemaiosz belekeveredett a római polgárháborúba. Kr. e. 48 őszén Pompeius elmenekült Caesar csapatai elől Alexandriában keresve menedéket. Ebben az időben Ptolemaiosz csak 15 éves volt, és egymaga ült a trónon. Kr. e. 48. szeptember 29-én a kikötőből éppen láthatta, amint Pompeiust meggyilkolta korábbi tisztjeinek egyike, aki most már Ptolemaiosz szolgálatában állt. Úgy gondolják, Ptolemaiosz ítélte halálra, hogy Caesar kedvében járjon, ezáltal Róma szövetségesévé váljon, aminek Egyiptom adósa volt. Ez katasztrofális melléfogás volt Ptolemaiosz részéről. Amikor Caesar megérkezett Egyiptomba, két nap elteltével Ptolemaiosz átnyújtotta Pompeius levágott, bepácolt fejét. Caesar haragra gerjedt és elfoglalta az egyiptomi fővárost; kötelességének érezte, hogy döntőbíró legyen a rivális Ptolemaiosz és Kleopátra követelései között.

Plutarkhosz feljegyzi, hogy Kleopátra buzgón próbált Caesar hasznára és Ptolemaiosz bosszantására lenni. A királynő a palotába vitette magát egy perzsa szőnyegben szolgái által, és így mutatkozott be Caesarnak. Ennél a pontnál Caesar elállt terveitől, Egyiptom bekebelezésétől, helyette támogatta Kleopátra igényét trónja visszakövetelésére. Zavargások törtek ki, melynek során Kr. e. 47. január 13-án XIII. Ptolemaiosz a Nílusba fulladt. Februárban Caesar és Kleopátra csapatai legyőzték a trónkövetelő IV. Arszinoé csapatait, és Caesar visszaültette a trónra Kleopátrát, fiatalabbik öccsével XIV. Ptolemaiosszal, az új társuralkodóval.

Időközben a harmincéves korkülönbség ellenére Kleopátra és Caesar szeretők lettek. Kr. e. 48 és Kr. e. 47 között Caesar Egyiptomban maradt. Kr. e. 47. június 23-án Kleopátra gyermeknek adott életet, aki a Ptolemaiosz Kaiszarion nevet kapta (Caesarion jelentése „kis Caesar”, ennek görög alakja a Kaiszarion). Kleopátra követelte Caesartól, hogy fiának adja nevét és tegye örökösévé. Caesar védnökségét választotta unokaöccse, Octavianus helyett.

Kr. e. 46 és Kr. e. 44 között Kleopátra és Caesarion Rómába látogatott, éppen amikor a Caesar elleni merényletet elkövették Kr. e. 44. március 15-én. A merénylet előtt vagy nem sokkal utána visszatért Egyiptomba. Amikor XIV. Ptolemaiosz rejtélyes körülmények között meghalt (valószínűleg Kleopátra mérgezte meg), Kr. e. 44. szeptember 2-án Kleopátra Kaiszariont társuralkodójává és örökösévé tette.

Kr. e. 42-ben Marcus Antonius, a triumvirek egyike, aki Róma vezetője volt a Caesar halála után kialakult hatalmi vákuumban, találkozóra hívta Kleopátrát Tarszoszba biztosítani politikai hűségéről. Kleopátra erős szövetségesre lelt Antoniusban, mivel elbűvölte őt, és Kr. e. 41–40 telét Alexandriában töltötte. I. e. 40. december 25-én ikreket szült, akik az Alexandrosz Héliosz és Kleopátra Szeléné nevet kapták.

Négy évvel később, Kr. e. 37-ben Antonius újra látogatást tett Alexandriába útban a pártusok elleni háborúba. Felújította kapcsolatát Kleopátrával, és ettől a ponttól Alexandriát tekintette otthonának. Házasságot kötött Kleopátrával egyiptomi szertartás szerint (Suetonius egy levélben említést tesz erről a feltevésről), habár ebben az időben házas volt Octaviával, Octavianus triumvirtársa nővérével. Megszületett Antonius és Kleopátra következő gyereke Ptolemaiosz Philadelphosz. Kr. e. 34 vége felé Antonius meghódította Armeniát. Kleopátrát és Kaiszariont Egyiptom és Ciprus társuralkodójaként megkoronázták; Alexandrosz Héliosz Armenia, Media és Parthia koronás vezetője, Kleopátra Szeléné Cyrenaica és Libya királynője míg Ptolemaiosz Philadelphosz Phoenicia, Syria és Cilicia megkoronázott vezetője lett. Kleopátra így elnyerte a Királyok Királynője címet.

Számos ellenőrizhetetlen, de nagyszerű mendemonda kering Kleopátráról. A legismertebb történet az, amikor pazar lakomáinak egyikén játékosan fogadást ajánlott Antoniusnak, hogy rá tud-e költeni tízmillió szeszterciuszt egy vacsorára. Antonius ráállt a fogadásra. Következő este egyszerű fogást szolgáltak fel, amin Antonius élcelődött. Erre kérette a második fogást – mindössze egy csésze erős ecetet hoztak. Akkor levette az egyik felbecsülhetetlen értékű gyöngy fülbevalóját, beleejtette, hagyta feloldódni és megitta a keveréket.

Antonius viselkedése szörnyen ellenséges és számító volt a rómaiak szemében, és Octavianus meggyőzte a Szenátust a toborzásról, az Egyiptom elleni háborúhoz. Joggal tartottak attól, hogy Kleopátra többre tör, sőt Antonius kész lett volna triumvirátusának területét átadni Kleopátrának, amelyen ő majd egy Egyiptom központú birodalmat alapíthat. Ezek a területek, mint Ciprus a fontos rézbányákkal, vagy a mai Líbia termékeny területeivel nélkülözhetetlenek voltak a Római Köztársaság számára. Kr. e. 31. szeptember 2-án Antonius erői szembekerültek a rómaiakkal egy tengeri ütközetben, Actium partjánál. Kleopátra is jelen volt saját flottájával. Ismert legenda mesél nekünk arról, amikor meglátta, hogy Antonius gyengén felszerelt hajói és katonai evezősei vesztésre állnak a római hajóhad főerőivel szemben, Kleopátra harc nélkül elmenekült, elhagyta Antonius hajóhadát, elállt a csata folytatásától. Nincs azonban korabeli forrásunk arról, hogy ez tényleg így is történt-e.

Az actiumi csata után Octavianus betört Egyiptomba. Alexandria felé menetelt és Kr. e. 30. augusztus 12-én Antonius serege megfutamodott Octavianus elől.

Antonius öngyilkosságot követett el, amikor tudtára adták neki Kleopátra halálhírét. Néhány nappal később Kleopátra valóban önkezétől halt meg. Az ókori feljegyzések általában egybevágnak abban, hogy vesztét egy áspiskígyó (Naja haje) marása okozta, két szolgálójáéval együtt. Octavianus az épület közelében várt, értesítették haláláról, és csak meggyőződött róla saját szemével.^[2]

Kleopátra fiát, Kaiszariont kiáltották ki Egyiptom fáraójának XV. Ptolemaiosz néven, de Octavianus már győzött. Caesariont elfogták és kivégezték. Sorsát Octavianus híres szavai pecsételték meg: „Túl sok Caesar”. Ezzel nemcsak a hellenisztikus kor egyiptomi fáraóinak uralkodása, hanem az összes egyiptomi fáraó uralkodása is véget ért. Antoniustól született három gyermekét megkímélték és Rómába vitték, ahol Antonius özvegye, Octavia nevelte fel őket.

„A külseje önmagában véve nem volt igazán figyelemre méltó. Lényének kisugárzása tette olyan ellenállhatatlanná. Megkapó személyisége elbűvölő beszédstílussal párosult. Intelligenciája és mondanivalója megbabonázta a hallgatóságát. Már az maga volt az öröm, ha a hangját hallotta valaki. Mintha egy többhúros hangszeren játszott volna, úgy váltogatta a nyelveket, melyeken beszélt. Ellenállhatatlan bájjal csevegett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugárzása, amikor új emberekkel találkozott. Kedvesen csengett a hangja, amikor beszélt. És ezzel nemcsak a férfiakat hódította meg. A nők istenítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő.”^[3]

Kleopátra története évszázadokon át bűvölte el írók és művészek sokaságát. Semmi kétség, műveikben alakja úgy sejlik fel, mint egy nagy csábító, aki képes volt szövetséget kötni az akkori világ két legerősebb férfijával Caesarral és Antoniusszal. Ezeket a tényeket tárja fel a 2001-ben bemutatott: Egyiptom Kleopátrája: Tényektől a mítoszig című film is.

• Az ókori Alexandria kikötői látképe Archiválva 2007. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• ...és térképe Archiválva 2007. július 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kleopátra tűje Londonban és New Yorkban

• William Shakespeare – Antonius és Kleopátra (1607 körül)
• John Dryden – All for Love (1678)
• George Bernard Shaw – Caesar és Kleopátra (1901)
• Ahmed Shawqi – Kleopátra halála

• Geoffrey Chaucer – Jó Asszonyok Legendái: I. Kleopátra Legendája (1300 körül)
• Margaret George – Kleopátra emlékiratai
• Jules-Émile-Frédéric Massenet – Kleopátra
• Victorien Sardou – Cléopatre
• H. Rider Haggard – Cleopatra (1889)
• Kristiana Gregory – Királyi Naplók: Kleopátra: A Nílus leánya, Egyiptom, i. e. 57 (kitalált történet Kleopátra gyerekkoráról és kamaszkoráról)
• Sok Asterix könyv Kleopátra figuráját Elizabeth Taylor inspirálta.

A legkorábbi Kleopátrával kapcsolatos film Antonius és Kleopátra (1908) volt, Florence Lawrence Kleopátra szerepében. A legkorábbi, Kleopátra főszereplésével készült film: Kleopátra, Egyiptom Királynője (1912), Helen Gardner főszereplésével.

Filmek/TV-s munkák, melyeket a Nílus Királynője ihletett:

• (1917): Cleopatra: Theda Bara (Kleopátra), Fritz Leiber (Caesar), Thurston Hall (Antonius). Rendezte J. Gordon Edwards. Émile Moreau – Cléopatre, Sardou – Cléopatre és Shakespeare – Antonius és Kleopátra színművei alapján
• (1934): Cleopatra: Claudette Colbert (Kleopátra), Warren William (Caesar), Henry Wilcoxon (Antonius), Oscar-nyertes Cecil B. DeMille-eposz
• (1946): Caesar and Cleopatra: Vivien Leigh (Cleopatra), Claude Rains (Caesar), Stewart Granger, Flora Robson – Oscar-díjra-jelölt George Bernard Shaw-darab. Szintén Leigh játszotta Kleopátrát akkori férjével, Laurence Olivier-vel (Caesar) később egy londoni színpadi verzióban.
• (1953): A Nílus kígyója: Rhonda Fleming (Kleopátra), Raymond Burr (Marcus Antonius), Michael Fox (Octavianus)
• (1963): Kleopátra: Elizabeth Taylor (Kleopátra), Rex Harrison (Caesar), Richard Burton (Antonius). Oscar-nyertes film, ami leginkább Taylor és Burton „vásznon” kívüli kapcsolatáról marad emlékezetes, és abban az időben óriási, 44 millió dolláros költségvetéssel készült.]
• (1964): Folytassa, Kleo!: az 1963-as film paródiája. Amanda Barrie Kleopátra, Sid James Marcus Antonius, Kenneth Williams Caesar szerepében.^[4]
• (1963): Totò e Cleopatra, olasz vígjáték Kleopátráról és Marcus Antoniusról, akit az olasz színész Totò alakít.
• (2002): Asterix és Obelix: A Kleopátra-küldetés: Monica Bellucci (Cléopâtre)
• (1970): Kureopatora (Kleopátra: Szexkirálynő), Osamu Tezuka bizarr japán animéje. Ez volt az első felnőtt animációs film (előre keltezve Fritz, the Catet), ami elérte az USA-t. Az angol feliratos verziója, mondják, elveszett, de egy angol szinkronos klip elérhető a YouTube-on.
• (1974): Antonius és Kleopátra: előadja a londoni Royal Shakespeare Company. Janet Suzman (Kleopátra), Richard Johnson (Antonius), és Patrick Stewart (Enobarbus).
• (1999): Kleopátra: Leonor Varela (Cleopatra), Timothy Dalton (Caesar), Billy Zane (Antonius). Margaret George – Kleopátra emlékiratai című könyv alapján készült, és kevésbé követi a történetet, mint a korábbi verziók

• (2005): Róma (tv-sorozat), 8 epizód Kleopátra és testvére, XIII. Ptolemaiosz hosszas szereplésével

• Georg Friedrich Händel, Carl Heinrich Graun, Johann Adolf Hasse operáiban alakja gyakran feltűnik.
• Johann Mattheson – Kleopátra (1704)
• Samuel Barber – Antonius és Kleopátra műve avatta fel az új Metropolitan Operaházat (1966).

Kleopátra és halála festők százait inspirálta a reneszánsztól napjainkig, ezeknek természetesen nincs semmiféle történelmi értékük; a téma különleges hatással volt a francia akadémiai festőkre.

• Sir Thomas Browne: Of the Picture describing the death of Cleopatra (1672)
• John Sartain: Kleopátra antik portréja (1818)

• Guercino – Kleopátra öngyilkossága (1621). Olaj, vászon. (116,8 x 93,3 cm) Pasadena, Kalifornia, Norton Simon Museum gyűjteményéből. A kép Kleopátrát mutatja, amint kezében a kígyókkal felkészül saját halálára.
• Jean André Rixens – Kleopátra halála (1874) Toulouse, Musée des Augustins

• Guido Cagnacci – Kleopátra halála (1658). Olaj, vászon. Bécs, Művészettörténeti Múzeum

• Giambattista Tiepolo – Kleopátra lakomája (1743–5). Olaj, vászon, (248,2 x 357,8 cm), Nemzeti Galéria, Victoria, Ausztrália. A kép a lakomát festi le, ahol Kleopátra feloldotta igazgyöngy fülbevalóját egy csésze ecetben.
• Jean-Léon Gérôme – Kleopátra és Caesar (Cléopâtre et César) (1866). Olaj, vászon. Az eredeti kép elveszett, csak másolat maradt róla. A mű Kleopátrát állva ábrázolja az ülő Caesar előtt. A festmény orientalista stílusban készült.
• Kamel Ouali- Cléopâtre- la dernière règne d’Égypte (Kleopátra - Egyiptom utolsó királynője) - francia musical, a koreográfus Kamel Ouali rendezésében. A musical Kleopátra életét, szerelmét és birodalma bukását követi végig. A darabot 2009. január 29-én mutatták be először a párizsi Sportpalotában.

• Miért nem lehet tudni, hol nyugszik Kleopátra?
• Kleopátra mindenkit megbabonázó szépsége csak legenda?
• Kleopátra a hálón Archiválva 2005. augusztus 29-i dátummal a Wayback Machine-ben – Hivatkozásokkal, ókori és kortárs képekkel (angol)
• VII. Kleopátra Philopator Ókori források (angol)
• VII. Kleopátra Lacus Curtius-nál – (E. R. Bevan – A Ptolemaiosz-ház XIII. fejezet, 1923)
• A Ptolemaiosz-ház: VII.Kleopátra (angol)
• Kleopátra inkább az eszével hódított
• Kleopátra haj-beszéde
• Kleopátra teleszkópja
• Mennyire volt szép és nagyorrú Kleopátra?
• Csábító Kleopátra
• Nem áspiskígyó okozta Kleopátra halálát?

Előző uralkodó: XIII. Ptolemaiosz

Ptolemaida király Kr. e. 51 – Kr. e. 30

Következő uralkodó: nem volt