Viola (keresztnév) – Wikipédia
A Viola[1] latin eredetű női név, mely az ibolya virág (Viola arvensis) latin nevéből származik, és sok nyelvben vált női névvé.[2]
Rokon nevek
[szerkesztés]- Violenta:[1] a latin viola szóból képzett középkori női név.[2]
- Violett: a Viola francia kicsinyítőképzős alakja.[2]
- Violetta:[1] A Viola olasz kicsinyítőképzős változata.[2]
- Letta:[1] a Violetta név német beceneve.[3]
Gyakorisága
[szerkesztés]A Viola már az Árpád-korban használatos női név volt Magyarországon, az 1990-es években ritka volt, a Violetta igen ritka, a Violenta, Violett és a Letta szórványos nevek voltak, a 2000-es években nem szerepeltek a 100 leggyakoribb női név között.[2][4][5]
Névnapok
[szerkesztés]Viola, Violenta, Violett
Violetta
Letta
Híres Violák, Violenták, Violettek, Violetták, Letták
[szerkesztés]- Berki Viola grafikus, festő
- Orbán Viola színésznő
- Schweizer Viola színésznő
- Viola Davis amerikai színésznő
- Letta Mbulu, dél-afrikai énekesnő
- Ferrari Violetta, színésznő
- Violetta Castillo, a Violetta című televíziós sorozat főszereplője
- Piast Viola magyar királyné
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Ladó-Bíró, 251. old.
- ↑ a b c d Ladó-Bíró, 204. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. nytud.hu. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2009. (Hozzáférés: 2020. március 28.)