B–52 Stratofortress – Wikipédia
B–52 Stratofortress | |
Egy B–52H a sivatag felett | |
Funkció | nehézbombázó repülőgép |
Gyártó | Boeing |
Sorozatgyártás | 1952–1962. |
Gyártási darabszám | 744 |
Ár | B–52B: 14 430 000 USD B–52H: 9 280 000 USD (1962) |
Fő üzemeltetők | Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje NASA |
Személyzet | 5 fő |
Első felszállás | 1952. április 15. |
Szolgálatba állítás | 1955. február |
Háromnézeti rajz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz B–52 Stratofortress témájú médiaállományokat. |
A B–52 Stratofortress a világ egyik legismertebb nehézbombázója (a Stratofortess név egyrészt a sztratoszféra meghódítására utal, a fortress pedig erődöt jelent, utalás a korábbi amerikai nehézbombázók, a B–17 Flying Fortress és a B–29 Superfortress neveire). A gép 1955-ben állt hadrendbe, a szolgálatban tartását eredetileg 2000-ig tervezték, de a szűkös költségvetés miatt a típus korszerűsítése mellett döntöttek, így a gép egészen 2045-ig állhat hadrendben. A típus első változata 1952-ben B–52A néven állt szolgálatba, majd ezt 1962-ben a B–52H jelű típus követte. Jelenleg csak a H jelű típusok állnak szolgálatban.
Történet
[szerkesztés]A repülőgép kifejlesztésének célja a Szovjetunió elleni nukleáris csapás volt, a gépet úgy tervezték, hogy amerikai bázisokról felszállva a Szovjetunióra atomcsapást mérjen. Az oroszok válaszul kifejlesztették a Tupoljev Tu–95-öst, ez azonban teljesítményben és technikailag is alulmaradt a Stratofortess-szel szemben. A gép egyaránt alkalmas hagyományos és nukleáris bombák szállítására. Csekély fegyverzete ellenére (faroklövész) elterjedt bombázó, a világ számos pontján bevetették már: öbölháború, Afganisztán, Vietnám, Szerbia. A pilóták egymás között a gépet kissé nehézkes repülési tulajdonságai miatt csak BUFF-nak hívták (Big Ugly Fat Fucker/Fellow).
Jellemzők
[szerkesztés]A gép 8 hajtóművel rendelkezik, amelyek 4 gondolában foglalnak helyet. A nagy fesztáv miatt a szárnyak végén oldalfutókat találunk, ezek akadályozzák meg a szárnyak leérését. A gép elektronikája egy forgatható toronyban van elhelyezve az orr alatt. Fel van szerelve radar-érzékelő, radar-zavaró és hamis radarjeleket kibocsátó berendezésekkel. Katapultálható ülésekkel rendelkezik (bombázóknál ritkán alkalmazott megoldás). A világon egyedül az USA rendelkezik B-52 típusú gépekkel.
Fegyverzet
[szerkesztés]Saját védelmét mindössze egy forgócsövű gépágyú, (a korábbi változatoknál géppuskák) látja el. Különböző robotrepülőgépekkel is felszerelhető, nukleáris bombák szállítására is alkalmas (8 darab a bombakamrában és a szárnyak alatt), AGM–84 Harpoon hajók elleni rakétákkal és AGM–142 Have Nap rakétákkal is felszerelhető.
- 51 db 227 kg-os,
- 30 db 454 kg-os,
- 20 db 907 kg-os JDAM, gravitációs bomba
Egyéb gravitációs és nukleáris bombák is bevethetők a szárnyak alá függesztve, illetve a törzsben szállítva.
Műszaki adatok (B–52H)
[szerkesztés]Általános jellemzők
[szerkesztés]- Személyzet: 5 fő (pilóta, másodpilóta(en), fegyverzeti tiszt(en), navigátor(en), elektronikus hadviselési tiszt(en) és faroklövész(en) a farokágyú 1991-es eltávolításáig)
- Hossz: 48,5 m
- Fesztávolság(en): 56,4 m
- Magasság: 12,4 m
- Szárnyfelület: 370 m²
- Szárnyprofil: tő NACA 63A219.3 mod(en), csúcs NACA 65A209.5
- Üres tömeg(en): 83 250 kg
- Feltöltött tömeg: 120 000 kg
- Maximális felszálló tömeg(en): 220 000 kg
- Üzemanyag-kapacitás: 181 610 l
Hajtóművek
[szerkesztés]- Hajtóművek száma: 8 darab
- Típusa: Pratt & Whitney TF33-P-3/103 gázturbinás sugárhajtómű
- Maximális tolóerő: 8×76 kN
Repülési adatok
[szerkesztés]- Legnagyobb sebesség(en): 1047 km/h (560 csomó, 650 mph)
- Utazósebesség(en): 844 km/h (442 csomó, 525 mph)
- Bevetési távolság(en): 7210 km (4480 mérföld, 3890 teng. mérföld)
- Hatótávolság(en): 16 232 km (10 145 mérföld, 8764 teng. mérföld)
- Szolgálati csúcsmagasság(en): 15 000 m (50 000 láb)
- Emelkedőképesség(en): 31,85 m/s (6270 láb/perc)
- Szárny felületi terhelése(en): 595 kg/m²
- Tolóerő-tömeg arány: 0,31
- Siklószám: 21,5 (becsült)
Fegyverzet
[szerkesztés]- Lőfegyverek: 1× 20 mm-es(en) M61 Vulcan gépágyú, a H-modelleken eredetileg a távirányítású faroktoronyba szerelve; 1991-ben az összes jelenleg üzemben tartott repülőgépből eltávolították
- Bombák: Közel 31 500 kg (70 000 font) vegyes bombateher; bombák, aknák, rakéták, különböző konfigurációkban.
Repülőelektronika
[szerkesztés]- Platina-szilikát alapú előretekintő infravörös(en) és nagy felbontású, alacsony fényszintű televíziós érzékelőket használó elektro-optikus képalkotó rendszer
- ADR–8 dipólrakéta (1965-1970)[1]
- LITENING továbbfejlesztett célmegjelölő rendszer[2]
- Sniper továbbfejlesztett célmegjelölő konténer
- IBM AP-101 számítógép[3]
Balesetek
[szerkesztés]1961. január 24-én a goldsborói Seymour Johnson légibázisról felszállt B–52g Stratofortress bombázó megszakította a légi utántöltését üzemanyag-szivárgás miatt. Először azt tervezték, hogy a tenger felett várakoznak addig, míg az üzemanyaguk annyira kifogy, hogy megkezdhessék a leszállást, de a helyzet rosszabbodott, és végül a parancsnok elrendelte a gép elhagyását.
A nyolcfős személyzetből öten túlélték a balesetet. A pörgő és zuhanó roncsból a fedélzeten tárolt két Mark 39-es atombomba kihullott. Az egyik egy fára zuhant, a másik mocsárba.
Az eset után a Pentagon kijelentette, hogy nem volt robbanásveszély, a honvédelmi minisztérium szerint pedig robbanóanyag sem volt a bombában. Ehhez képest Parker F. Jones, a nukleáris biztonsággal foglalkozó Sandia National Laboratories vezetője egy 1969-es jelentésben azt hozta ki, hogy a bomba robbanását megakadályozni hivatott 4 rendszerből három tönkrement a zuhanás során, és voltaképpen csak egy relé akadályozta meg a robbanást.
A 3,8 megatonnás bomba, a hirosimai 15 kilotonnás bombának a 250-szeresét jelentette volna. A becsapódás helyétől 19 kilométerre található az akkor 29 ezres lakosságú Goldsboro városa.
További információk
[szerkesztés]- Típusismertető, képek
- B52-esek Fairfordban (Jetfly)
- 50 éves a Stratofortess
- Részletes ismertető
- The Boeing B-52 Stratofortress – Az Air Vectors típusismertetője
- http://wp.scn.ru/en/ww3/b/790 Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben – Festésminták a WINGS PALETTE Archiválva 2007. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalán
- passport.blog.hu: Az amerikaiak elhagyott atombombái
- Filmek
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Dorr and Peacock 2000, p.52.
- ↑ "Upgraded B-52 still on cutting edge" Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. U.S. Air Force. Hozzáférés: 2013. április 11.
- ↑ "Computers in Spaceflight: The NASA Experience." Archiválva 2017. február 15-i dátummal a Wayback Machine-ben NASA. Hozzáférés: 2011. október 2.