Caecilia gens – Wikipédia

A Caecilia gens előkelő római plebeiusnemzetség volt a köztársasági időkben. A család először az i. e. 5. században bukkant fel, első consuli rangot elnyerő tagja Lucius Caecilius Denter volt i. e. 283-ban. Ettől kezdve az egyik legtekintélyesebb nemzetségnek számítottak. A nemzetség egyfelől Praeneste megalapítójában, Caeculusban, másrészt Aeneas Caecas nevű társában találta meg mitikus ősét.

A gens tagjaira az alábbi cognomenek voltak jellemzőek: Bassus, Denter, Metellus, Niger, Pinna és Rufus. Ezek közül minden kétségen felül a Metellusok a legismertebbek.

A Caecilius Bassusok

[szerkesztés]

A Caecilius Denterek

[szerkesztés]

A Caecilius Metellusok

[szerkesztés]

A Caecilius Nigerek

[szerkesztés]
  • Quintus Caecilius Niger, szicíliai születésű, Verres helytartó quaestora, aki megpróbálta átvenni a vádló szerepét Cicerótól a kormányzó ügyében, hogy segítsen urának. Cicero végül Divinatio in Q. Caecilius című beszédével a maga oldalára állította a döntőbírákat.

A Caecilius Pinnák

[szerkesztés]

A Caecilius Rufusok

[szerkesztés]

Más Caeciliusok

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]