III. Svend dán király – Wikipédia

III. Svend
Dánia királya
Uralkodási ideje
1146[1] – 1157
Elődje	III. Erik
Utódja	I. Valdemár
Életrajzi adatok
Uralkodóház	House of Estridsen
Született	kb. 1125
Elhunyt	1157. október 23. (32 évesen) Grathe
Nyughelye	Viborgi székesegyház
Édesapja	II. Erik dán király
Édesanyja	Thunna
Házastársa	Adela von Meissen
Gyermekei	Erik Luitgard
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Svend témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Svend (dánul: Svend III Grathe) (kb. 1125^[2] – 1157. október 23.) Dánia királya megosztva V. Knuttal és I. Valdemárral.

Svend II. Erik dán király és ágyasa, Thunna házasságon kívül született gyermeke volt. Az 1130-as években apjával együtt Norvégiába utazott, mikor Erik Niels királlyal vetélkedett a dán trónért. II. Erik 1137-es halálakor a trónt III. Erik örökölte, Svend pedig III. Konrád német-római császár udvarába utazott. Itt barátkozott össze Konrád unokaöccsével Frigyessel, akiből később császár lett.

1146-ban visszatért Dániába, ahol a lundi érsek tiltakozása dacára, unokatestvére Valdemár segítségével megpróbálta szentté avattatni Valdemár apját, Knut Lavardot (aki Svend nagybátyja volt). Mikor 1146-ban III. Erik lemondott a trónról, a sjællandi nemesek Svendet választották dán királynak, míg a jütlandiak V. Knuttal tették ugyanezt.^[3]

A következő években a Valdemár által támogatott Svend Knuttal harcolt a trónért. Eskil, a lundi érsek Knutot támogatta, de jelentős birtokadományokkal Svend átcsábította magához, így sikerült teljesen visszaszorítania ellenfelét Jütlandra. 1147-ben meghirdették a vendek elleni keresztes háborút és a két ellenfél egyesítette erőit a pogányok ellen. Azonban továbbra sem bíztak egymásban, és mikor egy tengeri csatában Svend elvesztette a zászlóshajóját, mert Knut flottája nem segített hajóinak, a viszonyuk újból elmérgesedett és a polgárháború kiújult.

Svend idővel elfoglalta Fyn szigetét és Jütland egyes részeit és Valdemárt megtette Schleswig hercegének. Ezután Etheler von Dithmarschennek szövetségben legyőzték Holstein grófját, aki Knutot támogatta. 1150-re kiszorította Knutot Dániából és 1151-es újabb próbálkozását is sikeresen hárította. Mind Knut, mind Svend III. Konrád császárhoz fordult segítségért. A császár azonban hamarosan meghalt és 1152-ben a nemrég megkoronázott Barbarossa Frigyes hozta létre az egyezséget a felek között. Eszerint Svend lett a király, de Knut is jelentős országrész fölött uralkodhatott, Valdemár pedig megtartotta a Schleswigi hercegséget. Svend azonban nem tartotta be a megegyezést, csak jelentéktelen birtokokat adott át Knutnak.

1154-ben Knut és Valdemár szövetséget kötött és megdöntötték Svend uralmát. A szövetség értelmében közösen uralkodtak és Valdemárt is megkoronázták. Svendet elhagyták támogatói, ő pedig Németországba vonult száműzetésbe. Három év múlva, 1157-ben tért vissza Oroszlán Henrik támogatásával és kikényszerítette, hogy az országot három részre osszák és hárman uralkodjanak rajta. Svend Skånet választotta. 1157. augusztus 9-én Svend Roskildében nagy lakomát rendezett a béke megünneplésére, és az ünnepség során megpróbálta meggyilkoltatni riválisait. Knutot megölték, de Valdemárnak sikerült elmenekülnie.

1157. október 23-án Svend és Valdemár seregei a Grathe-pusztaságon csaptak össze. Svend vereséget szenvedett és menekülés közben lova besüppedt a lápba és a helybeli parasztok megölték.

Svend 1152-ben feleségül vette Adela von Meissent, Konrád meisseni őrgróf lányát. Két gyermekük született:

• Erik(?), fiatalon meghalt
• Luitgard, feleségül ment I. Berthold isztriai őrgrófhoz.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Sweyn III of Denmark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Előző uralkodó: III. Erik

Dánia királya 1146 – 1157

Következő uralkodó: I. Valdemár