Mónosbél – Wikipédia

Mónosbél
Mónosbél címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Heves
Járás	Bélapátfalvai
Jogállás	község
Polgármester	Varga Sándorné (független)[1]
Irányítószám	3345
Körzethívószám	36
Népesség
Teljes népesség	403 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	26,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	13,78 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 02′ 06″, k. h. 20° 20′ 02″48.035, 20.33448.035000°N 20.334000°EKoordináták: é. sz. 48° 02′ 06″, k. h. 20° 20′ 02″48.035, 20.33448.035000°N 20.334000°E
Mónosbél Pozíció Heves vármegye térképén
Mónosbél weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mónosbél témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mónosbél község Heves vármegye Bélapátfalvai járásában.

A Bükk-vidéken, a Mónos-patak két oldalán helyezkedik el. Bélapátfalvától 3 kilométerre délre, Egertől 19 kilométer távolságra észak-északkeletre. Keleti határában a Bükk hegyei emelkednek: az 570 méter magas Kis-szoros tető, az 548 méter magas Hársas-tető és az 543 méter magas János-hegy.^[3]

A közvetlenül határos települések: észak és kelet felől Bélapátfalva, dél felől Szarvaskő, nyugat felől Egerbocs, északnyugat felől pedig Mikófalva.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a 2506-os út, ezen érhető el északi és déli szomszédai felől is. Határszélét északon érinti még a 2507-es út is. Határszélét délnyugaton érinti a 25-ös főút is.

A hazai vasútvonalak közül az Eger–Putnok-vasútvonal érinti, melynek két megállási pontja is volt a határai között: Mónosbél vasútállomás a központ közelében^[4] és Tardosi kőbányák megállóhely pedig a déli határszélétől nem messze^[5]), az utóbbi azonban már megszűnt.

Nevének Mónos előtagját egykori malmairól kapta, míg a bél utótag egykori birtokosának, a Bél nemzetségnek nevéből ered.

Nevét 1261-ben említette először oklevél Beel, majd Albeel formában, ebben a században a Bél nemzetség birtoka volt. Az 1332-1337-es pápai tizedjegyzék is említette Monosbeel alakban írva. Eger 1552-es török ostroma idején elpusztult és csak a 17. században népesült be újra, bár ekkor is még csak néhány család lakott itt. A század végén a Béky család birtoka lett, de 1687-ben, a törökök kiűzésekor ismét elpusztult, és ettől kezdve két évszázadon keresztül csak puszta volt, melynek szántóföldjeit, rétjeit, sertéshízlalásra alkalmas makkos erdeit, számos – a Mónos-patakon levő – malmát a közbirtokosok a török időktől kezdve bélapátfalvai gazdáknak adták bérbe, heteddézsma ellenében.

A 18. század elején Mónosbél-puszta néven volt ismert, birtokosa ekkor a Szabó család volt, a kevés számú lakosa pedig urasági cseléd volt.

A Mónosbél feletti tardosi kőbányában nagy mennyiségben bányásztak mészkövet is.^[6]

1910-ben 296 lakosából 292 magyar volt. Ebből 255 római katolikus, 3 görögkatolikus, 18 református, 18 izraelita volt.

A 20. század elején Borsod vármegye Sajószentpéteri járásához tartozott.

• 1990–1994: Varga Sándorné (független)^[7]
• 1994–1998: Varga Sándorné (független)^[8]
• 1998–2002: Varga Sándorné (független)^[9]
• 2002–2006: Varga Sándorné (független)^[10]
• 2006–2010: Varga Sándorné (független)^[11]
• 2010–2014: Varga Sándorné (független)^[12]
• 2014–2019: Varga Sándorné (független)^[13]
• 2019–2024: Varga Sándorné (független)^[14]
• 2024– : Varga Sándorné (független)^[1]

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.^[15]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,5%-a magyarnak, 0,3% németnek, 0,3% románnak mondta magát (20,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43%, református 5,4%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 7,8% (43% nem nyilatkozott).^[16]

2022-ben a lakosság 95,1%-a vallotta magát magyarnak, 3,9% cigánynak, 0,2% románnak, 0,2% szlováknak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 34,9% volt római katolikus, 5,9% református, 0,5% görög katolikus, 0,5% evangélikus, 0,2% egyéb keresztény, 1,5% egyéb katolikus, 22,1% felekezeten kívüli (34,4% nem válaszolt).^[17]

• Római katolikus templomát Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték fel, 1785-ben épült.
• 2011-ben egy közmunka program keretében kitakarítottak egy gyümölcsöst a település templomának kertjében, amit 1785-ben telepítettek szervita szerzetesek. A fák a következő évben – hosszú idő után – újra termést hoztak, ami ilyen idős fák esetében szakértői vélemény szerint ritkaság. Az almás felfedezése és új életre kelése egyedülálló lehetőséget teremt kertészeti szakembereknek, hogy a közel 230 éves állapotukban megmaradt növényeket genetikai és kertészeti szempontból megvizsgálják.^[18]
• Vidróczki Márton (1837–1873) Legendás mátrai betyár szülőfaluja.

• Bükki települések
• Gyalogló
• Földhivatalok Archiválva 2011. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben