Magyarpolány – Wikipédia

Ez a szócikk a Veszprém vármegyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Polány (egyértelműsítő lap).

Magyarpolány
Magyarpolány – Kálvária
Magyarpolány címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Járás	Ajkai
Jogállás	község
Polgármester	Harta Tamás (független)[1]
Irányítószám	8449
Körzethívószám	88
Népesség
Teljes népesség	1268 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	42,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	26,97 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 10′ 13″, k. h. 17° 32′ 48″47.170238888889, 17.5465547.170239°N 17.546550°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 13″, k. h. 17° 32′ 48″47.170238888889, 17.5465547.170239°N 17.546550°E
Magyarpolány Pozíció Veszprém vármegye térképén
Magyarpolány weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarpolány témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarpolány (németül: Polan) község Veszprém vármegyében, az Ajkai járásban.

Magyarpolány a Balatontól 35 kilométerre, a Bakony délnyugati lejtőin elterülő, erdőkkel övezett, mintegy 1270 főt számláló, sváb település, amely a Polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben és azok lejtőin helyezkedik el. Festői fekvését ezen hegyek és a síkság találkozása adja.

Éghajlata, levegője különösen az asztmatikus betegségben szenvedőknek kedvez. A környék szép tájai gyalogosan vagy kerékpárral, kiépített túraútvonalakon bejárhatók. A faluban élénk a kulturális élet; kiemelkedő eseménynek számít az 1993 óta rendszeresem megtartott, nemzetközi hírű Polányi Passió, aminek a Kálvária-hegy adja a természetes színterét. A régióban ilyen jellegű rendezvény nem ismert, ezért kuriozitásával kiegészíti mind Veszprém vármegye, mind a balatoni régió (40 km) turisztikai kínálatát. Az utóbbi években megnövekedett a külföldi látogatók száma is.

A másik fő rendezvény a falu életében a polányi búcsú (hivatalos nevén Nemzetiségi Napok, Zenekari Fesztivál és Búcsú), tartalmas, színes programkínálattal. Hozzájárulnak a falu kulturális életéhez a helyi művészek kiállításai, tárlatai is.

A település a családbarát turizmus jegyében, egész évben tartalmas, szervezett programokat kínál az ide látogatóknak. A településre érkező vendégeket az egyházi és népi művészet emlékei, szép természeti környezet, régi hangulatú parasztházak és vendégszerető házigazdák várják.

Magyarpolány környékének legjellemzőbb kőzete az eocén korban keletkezett nummuliteszes mészkő. Lapos, pénzalakra emlékeztető mészvázas egysejtűek geológiai üledékéből épült fel ez a jellegzetes kőzet. A belőle egyenként is jól leváló részeket a magyar nyelvterület több helyén „Szent László pénzének” is nevezték. A község területének északkeleti felét nagy kiterjedésű erdők borítják. Fellelhetők itt a jellegzetes bakonyi gyertyánelegyes bükkösök a patakvölgyekben égerligetekkel. A szárazabb, sekély talajú részeken kocsánytalan tölgyelegyes csereseket találunk, de a zirci apátság 150-200 évre visszanyúló erdőgazdálkodásának következményeképpen többféle mesterségesen ültetett tölgyesek, erdei- és feketefenyvesek is fellelhetők. A Polányi-hegy és a Magyaló tömbjén lévő legelők is hajdan erdők voltak, hasonlóan a Borsod-puszták környékéhez. A legjobb mezőgazdasági területek a község határának déli részében vannak. Az Öreg-hegy meleg mikroklímájú déli-délkeleti-délnyugati hegyoldalain jó zamatú borokat adó szőlők is megteremnek.

Magyarpolány zsáktelepülésnek tekinthető, mivel közúton csak egy útvonalon érhető el, az Ajkához tartozó Bakonygyepes felől, a 8401-es útból kiágazó 84 101-es számú mellékúton. Vasútvonal nem érinti.

Magyarpolány környékéről már az i. e. 4. évezredből találtak leleteket. Csiszolt kőszerszámok, késő bronzkori eszközök és cserepek bizonyítják az ember ittlétét. Az első ismert, írásos feljegyzés 1171-ben említi Polányt, mint a Szent Mauríciusz Monostor birtokát. Középkori bencés templomáról 1256-ban emlékeznek meg.

1336-ban Polyan néven szerepel. A szláv eredetű név jelentése „mezeiek”, azaz azok, akik a mezőségben laknak. 1402-ben Polyand néven említik. 1752-től Magyar és Németpolány, majd 1899-től Magyarpolány. 1543-ban 10 adófizető portája (háza) van itt a bakonybéli apátságnak. 1545-ben Podmaniczky Rafael foglalta el, majd 1557-ben Palota (Várpalota) várához csatolják. 1564-ben Thury György birtoka 2 új épület 4 zsellér 10 adófizető portával. 1588-ban a török elől elmenekülnek, és csak 1603-ban fizetnek újra adót. Ekkor 5 háza van. 1572-ben puszta. A felszaabadító háborúk ideején is lakatlan, s csak 1696-ban térnek vissza lakói.

1696-ban a zirci ciszterciták birtoka. Lakóival a zirci ciszterci apátság szerződést köt. A falut új helyen akarják megépíteni, de az apátság nem engedi, így maradt a mai helyén. A község lakói a reformáció során evangélikussá lettek, templomukat a ciszterci uraság beleegyezésével 1661-ben építették. A templom a falu közepén, a mai plébánia előtti kifolyókút közelében lehetett.

1725-től református prédikátora és rektora (iskolaigazgatója) volt a községnek. A reformátusok az ellenreformációs időszakban a mind gyakoribbá és keményebbé váló zaklatások, üldöztetések miatt a községből elmenekülni kényszerültek. Többségük Szentantalfán telepedett le, míg utolsó prédikátoruk 1760-ban Tapolcafőre költözött.

A reformátussá lett lakosság ellensúlyozására és az elüldözöttek helyére telepítette be a zirci apátság Sziléziából és Felső-Ausztriából a németeket 1752-ben. Az anyakönyvek tanúsága szerint felvidéki szlovákok és délről horvátok is érkeztek közéjük, akik az idők folyamán elnémetesedtek. A katolikusok számára 1751-től az uraság házában egy szobát kápolnává rendeztek be. Ez a kápolna valószínűleg a mai plébániaház ebédlője volt.

A régi Szent Mór tiszteletére épült katolikus templomnak ekkor már csak a romjai voltak láthatók a községen kívül, a mostani Kálvária domb tetején. Valószínűleg ebből a templomból maradt meg az a két faragott kő kapubéllet, ami a plébánia legutóbbi tatarozásakor 1985-ben került elő. Mindkettő lépcsőként szolgált a plébánia bejáratánál. Most az udvaron láthatók.

Az új falu, Németpolány, eredetileg Polyán egy utcáját képezte, s a most már Magyarpolánynak nevezett régi falutól egy kocsiút választotta el. A beköltözött 26 család „bükk”-ben telepedett le. Kezdetben irtásföldeket műveltek, később főleg szőlővel foglalkoztak.

Németpolány népessége 1768-ban 36 házas és két házatlan zsellér. 1785-ben Magyarpolány lakossága 528 fő, Németpolányé 154 fő. 1869-ben Magyarpolány 1058 fő, Németpolány 210 fő. 1910-ben Magyarpolány 1711 fő, Németpolány 223 fő. 1941-ben Magyar- és Németpolány együttes népessége 1856 fő.

1948-ban 150 családot, akik német anyanyelvűnek vallották magukat, kitelepítették Németországba, az akkori NDK területére. Több családot pedig Kislődre, Városlődre, Herendre, Márkóra, Bándra, Fenyőfőre és Romándra telepítettek át. Ezek később visszatértek. A kitelepített családok helyére 121 családot telepítettek be Gömörpanyitból, Pádárból, Perényből, Cibakházáról, Lókútról, Városlődről.

A plébániai anyakönyvekben található gyakoribb szláv nevek: Dubics, Gergovics, Leskovics, Mátics, Mics, Nákovics, Peternics, Paulics, Polt, Prosztovics, Szabadics, Veilandics, Vlasics stb. Német nevek: Eisenagel, Hauser, Koch, Kleinhans, Majer, Meinczinger, Mácz, Pfeifer, Reiner, Stenger, Weisz stb. Magyar nevek: Ékes, Fodor, Farkas, Fábián, György, Horváth, Kopácsi, Kozma, Kovács, Németh, Rosta, Sas, Vas stb.

Egy 1980-as felmérés szerint a leggyakoribb nevek a következők voltak: Polt (30 család), Weisz (21 család), György (17 család), Majer (13 család), Korbély (12 család), Meinczinger és Pfeifer (10-10 család).

A község sorsát egészen 1945-ig a zirci apátság irányította. A jobbágyfelszabadítás idején – 1848 után a kataszter egy nagybirtokosát és 282 kisbirtokosát tartja számon. Területe 5600 hold, felerészben erdő. Az erdő jórészét a század folyamán kiirtották, helyén szántóföldi és legelőgazdálkodás indult meg. Ezzel együtt fejlődött az állattenyésztés. Különösen jelentős volt a 2320 holdra terjedő ciszterci birtok állatállománya (1935). A község gazdasági jellegét még 1941-ben is a mezőgazdasági termelés jellemezte, 833 keresőjéből mindössze 48 foglalkozott iparral. Az őstermelők között nagy számban szerepeltek a nincstelenek, akik helybeli megélhetési lehetőség hiányában Kanadába vándoroltak.

A község helyzete a második világháború után alapvetően megváltozott. Magyarpolány fokozatosan az iparosodó Ajka vonzásába került. A korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű településében az ipari foglalkoztatottság vált elsődlegessé. Az összes keresőkön belül 1960-ban az iparban foglalkoztatottak még csupán 35,3%-ot tettek, ki, a mezőgazdaság 50,7%-os részesedésével szemben. 1970-re ez az arány szinte megfordult: a keresők több mint fele (53,7%) az iparban dolgozott, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya pedig már csak 29, 8% volt.

Napjainkban a település szinte Ajka egyik „munkáskerülete”, tipikus lakófalu. Az összes keresőkön belül az iparban foglalkoztatottak aránya kétharmad (68%), a mezőgazdaságiak részaránya 7% alá zuhant.

Ajkán az ipari foglalkoztatottak aránya alacsonyabb, csupán 60,8% nyilvánvalóan a középszintű ellátási funkció munkaerőigénye miatt. A nők foglalkoztatottsága a hatvanas években még csak lassan növekedett, 1970-re 21,5%-ról 28%-ra nőtt. A hetvenes években az ajkai munkahelyek kiépülésével egyre több nő lépett munkába (1980-ban az arány 40,8%). A női foglalkoztatottság gyors emelkedése megnövelte az aktív keresők össznépességéhez viszonyított arányát. A magyarpolányi lakosoknak 1980-ban már több mint a fele aktív kereső (51,2%). A hatvanas években ez az arány csupán 42% körül ingadozott. A népességszám alakulása kevésbé tükrözi ezt a folyamatot. 1960 és 1970 között a lakónépesség csak kismértékben növekedett. A hetvenes években a népességszámnál határozott csökkenés figyelhető meg. 1361 főről az évtized végére 1282 főre csökkent. A csökkenést elsősorban az Ajkára való beköltözés okozta. A népesség korcsoportok szerinti megoszlásának vizsgálata alapján megállapítható, hogy községünkben „elöregedési folyamat” indult meg. 1960-tól 1980-ig a gyermekek (0–14 évesek) aránya csökkent (33,2%-ról, 21,1%-ra), és az idős, nyugdíjkorhatár felettiek hányada nőtt (9,5%-ról 14,7%-ra), ez az arány – az országos átlaghoz képest még viszonylag elfogadható. Napjainkban a gyermekek aránya 21,6% (gyengén emelkedő tendencia), az idősek aránya pedig 20,1% (növekedett az elmúlt évtizedben). 1989-nem az összlakosság 1285 fő, ebből 477 a 14 éven felüli férfi, 493 a 14 éven felüli nő, és 265 a 0–14 évesek száma. A nyugdíjkorhatár fölött van 97 férfi és 189 nő. A falu lakossága 1980 – 1989-ig 57 fővel csökkent.

Az iskolázottság adatai jelentősen javultak. Míg 1960-ban a 15 éves és annál idősebb népesség alig több mint egyötöde (20,8%) végezte el az általános iskola nyolc osztályát, ez az adat 1980-ban megközelítette a 60%-ot, s már el is hagyja. Kedvezőtlen jelenség ugyanakkor, hogy az érettségizett és egyetemi – főiskolai végzettségűek száma elenyésző. Akik felsőbb iskolát végeztek, legtöbben elköltöztek a községből érthetően a munkahelyükhöz közelre. A családok alakulásánál az országos tendenciák érvényesülnek. Rendkívüli mértékben megnőtt a két személyből álló családok aránya (1960-ban 22,9%, 1980-ban 39,8%). Ugyanilyen határozott volt nagycsaládosok arányának csökkenése, az öt és annál több főből álló családok 1960-ban 26,1%, 1980-ban már csak 8,2%.

Figyelemre méltó, hogy 1970 és 1980 között megnőtt a több (kettő vagy annál több), családból álló háztartások száma, 9,7%-ról 15,3%-ra. Ez arra utal, hogy a lakásviszonyok a lakóházak átépítésével javultak.

Magyarpolányban az elmúlt évszázadból fennmaradt lakások aránya egyáltalán nem elhanyagolható, több mint 10%. 1945 után, 1970-ig épült meg az épületek döntő többsége, (63%-a). Különösen nagyarányú és időben egyenletes ütemű volt az építési tevékenység a 60-as évektől kezdődően. Az 1960 óta épült épületek teszik ki a lakásállomány közel kétharmad részét. A építési – jórészt átépítési – tevékenység hatására a lakások mérete és minősége alapvetően javult. Az egyszobás lakások aránya 1980-ra 41,7%-ról 14,2%-ra csökkent, a három és többszobásoké pedig 4,6%-ról 33,5% ra nőtt. 1980 – 89-ig 69 új lakóház épült.

A városba való ingázás következtében a község teljes lakóhely funkciójú községgé változott. Az alapellátást a lakóhely biztosítja, bármely középszintű ellátás (még busszal is) 15 percen belül elérhető Ajkán. Az Ajkára való beáramlással szemben megindult a visszaáramlás is. 1990-ben 16 házhelyet értékesített a települési önkormányzat. Magyarpolány védett épületállományának hasznosításában jelentős arányt képvisel a második-lakás funkció. Ez egyúttal ezen épületek megújításával és a falusi turizmus fejlődésével párosul.

• 1990–1994: Tóth Péter (független)^[3]
• 1994–1998: Tóth Péter (független)^[4]
• 1998–2002: Sebe István (független)^[5]
• 2002–2006: Sebe István (független)^[6]
• 2006–2010: Polt Rita (független)^[7]
• 2010–2014: Polt Rita (független)^[8]
• 2014–2019: Grőber József (független)^[9]
• 2019–2022: Grőber József (független)^[10]
• 2022–2024: Grőber József (független)^[11]
• 2024– : Harta Tamás (független)^[1]

A településen 2022. június 26-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) kellett tartani, mert az előző képviselő-testület 2021. július 20-án feloszlatta magát.^[12] A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult, és egyetlen kihívójával szemben meg is nyerte azt.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 39,9% németnek, 0,3% románnak mondta magát (6,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,5%, református 2,3%, evangélikus 2,3%, görögkatolikus 0,7%, felekezeten kívüli 4,1% (14,7% nem nyilatkozott).^[13]

2022-ben a lakosság 90,1%-a vallotta magát magyarnak, 18,8% németnek, 1,4% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,1-0,1% románnak és ruszinnak, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49,1% volt római katolikus, 3,1% református, 1,7% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 8,4% felekezeten kívüli (35,6% nem válaszolt).^[14]

• Műemléki védelem alatt álló lakóépületek: A régi faluszerkezetet felidéző Petőfi utca. Az itt található 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztházon kívül további 40 helyi védelmet élvez. A műemlék utcát a bakonyi népi építkezésre jellemző boltozatos tornácú, mellvédes, oszlopos hosszú kőházak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Egy ilyen házban alakították ki 1990-től a Tájházat, amely helyi múzeumként és alkotóházként működik. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra-díjjal jutalmazták 1993-ban.

• Kálvária: A késő barokk kálvária 1780 körül épült, majd 1855-ben megújították. Minden évben itt rendezik meg a nemzetközi hírű Polányi Passiót. Az öt, sátortetős stációban életnagyságú, festett faszobrok állnak. Ezek a fájdalmas rózsafüzér öt titkát jelenítik meg. A kálváriára 153 lépcső vezet fel. A feljárónál áll a Fájdalmas Szűz 1901-ben emelt kőszobra, ugyanitt láthatjuk azt a keresztet, amelyet az Amerikába induló 107 polányi adományából állítottak, s ezért "amerikai keresztnek" is nevezik. A Kálvária-dombon megtekinthetjük a Fájdalmas Szűz kápolnáját, melyet 1910-ben épített Weber zirci kőműves neogót stílusban. A dombról elénk tárul a falu, a környező hegyek, a bakonyi táj látványa.

• Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém Megye Helytörténeti Lexikona (p. 251-253) - Akadémiai K. Bp. 1964 – Akadémiai Nyomda: 63.57994
• Gulden István: A magyar-, német-polányi plébániák története – Magyar Sion, Esztergom, 1866 (667–676. o.)

• Magyarpolány Honlapja
• Magyarpolány Facebook oldala
• Magyarpolányi Passió Facebook oldala
• Magyarpolányi Szállások:[1]