Nyikolaj Jefimovics Andrianov – Wikipédia

Nyikolaj Jefimovics Andrianov
Született	1952. október 14.[1] Vlagyimir
Elhunyt	2011. március 21. (58 évesen)[2][1] Vlagyimir
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	szertornász
Kitüntetései	Lenin-rend Méltóság Érdemrendje A Munka Vörös Zászló Érdemrendje Medal "For Labour Valour" Lenin Komsomol Prize Merited Coach of the USSR a Szov­jetunió érdemes sportolója
Halál oka	idegrendszeri rendellenesség
Magassága	166 cm
Testtömege	60 kg
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Jefimovics Andrianov témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nyikolaj Jefimovics Andrianov (oroszul: Николай Ефимович Андрианов; Vlagyimir, 1952. október 14. – Vlagyimir, 2011. március 21.) hétszeres olimpiai bajnok szovjet-orosz tornász. Összesen 15 olimpiai érmet nyert, ebben csak Michael Phelps (22 érem) és Larisza Latinyina (18 érem) előzi meg.

Adrianov 11 évesen, Vlagyimirben, egy sportiskolában kezdett tornászni, edzője Nyikolaj Tolkacsov volt. Első nemzetközi sikerét 1971-ben, a Madridban megrendezett tornász-Európa-bajnokságon érte el, ahol két aranyérmet nyert. 1971 és 1980 között számos nemzetközi versenyen (olimpiák, világ- és Európa-bajnokságok) győzött.

Első olimpiai érmét 1972-ben, a müncheni olimpián szerezte: talajgyakorlatával aranyérmet nyert. Ezután még ugrásban bronzérmet, az összetett csapat tagjaként ezüstérmet szerzett. 1976-ban, a montreali olimpián 4 arany- (gyűrű, talaj, ugrás, összetett egyéni), 2 ezüst- (korlát, összetett csapat) és 1 bronzérmet (lólengés) nyert. Egy olimpián elért 4 aranyérmes tornászteljesítménye egyedülálló volt az olimpiák történetében, csak 1992-ben tudta felülmúlni Vital Scserba, a barcelonai olimpia tornászbajnoka 6 aranyéremmel.

Az 1980. évi nyári olimpiai játékokon, Moszkvában Adrianov mondta el az olimpiai eskü szövegét. Az olimpián 2 arany- (ugrás, összetett csapat), 2 ezüst- (talaj, összetett egyéni), 1 bronzérmet (nyújtó) nyert. Az olimpiát követően visszavonult a versenyzéstől.

Adrianov Ljubov Burdát, a kétszeres olimpiai bajnok szovjet tornásznőt vette feleségül, két fiuk született: Vlagyimir és Szergej. 2001-ben beválasztották a Nemzetközi Tornász Hírességek Csarnokába. 1994 és 2004 között a japán olimpiai tornászcsapat edzője volt, korábbi riválisa, Cukahara Micuo felkérését elfogadva. Adrianov készítette fel Cukahara Naoját – Cukahara Micuo fiát – a nemzetközi versenyekre. 2002-ben kinevezték a vlagyimiri sportiskola – fiatalkori iskolája, ahol a sportolást kezdte – igazgatójává. Élete utolsó éveiben idegrendszeri rendellenességben szenvedett, utolsó hónapjaiban már a beszédre, karjai, lábai mozgatására is képtelen volt. 58 évesen, 8 évnyi betegeskedés után hunyt el szülővárosában, Vlagyimirben Parkinson-kórhoz kötődő szövődményekben.^[3]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolai Andrianov című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Nyikolaj Jefimovics Andrianov profilja az Olympedia oldalán (angolul)
• Nikolay Andrianov (angol nyelven). databaseolympics.com. (Hozzáférés: 2012. december 28.)

• Többszörös olimpiai aranyérmesek listája