Pártlistás blokkszavazás – Wikipédia
A pártlistás blokkszavazás, avagy listás többségi választási rendszer a blokkszavazás egyik fajtája, amelyben a választók egy listára tudnak szavazni, és a legtöbb szavazatot szerző párt listája kapja az összes mandátumot egy többgyőzteses választáson ("a győztes mindent visz"). Így, hacsak a rendszer nem korlátozza a blokkszavazás alkalmazását a mandátumoknak egy meghatározott maximális részére, a győztes párt mindig 100%-os eredményt ér el az egyik párt listáján, függetlenül attól, hogy a szavazók mekkora részének támogatásával szerezte meg a relatív többséget a választáson.
A rendszer angolul ismert general ticket és party block vote néven. A pártlistás blokkszavazás pártlisták nélküli megfelelőjét, az olyan blokkszavazást, amelyben minden választó (legfeljebb) pontosan annyi szavazatot adhat le, amennyi mandátum betöltésre kerül a választáson (vagy a többmandátumos választókerületben) Magyarországon a törvény egyéni listás rendszerként. Ez a korábban kislistás választási rendszerként is ismert rendszer azonban valójában nem használ pártlistát, hanem vélhetően onnan kapta neveit, hogy a választó a szavazólapon maga alakítja ki a saját listáját, ami során nem köteles figyelemmel lenni a jelöltek párthovatartozására.[1][2]
A pártlistás blokkszavazás rendszerét jelenleg Szingapúrban használják nemzeti szinten, Franciaországban és Olaszországban pedig a helyi önkormányzati mandátumok egy részét ilyen rendszerben választják.
Hivatkozások
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a General ticket című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.