French
DeutschPiye – Wikipédia
| Piye | ||||||||||||
| Pianhi, Peye | ||||||||||||
 | ||||||||||||
| Piye győzelmi sztéléje | ||||||||||||
| Uralkodása | i. e. 744–714 | |||||||||||
| Prenomen |
wsr-m3ˁ.t-rˁ Uszermaatré „Ré igazsága erős” | |||||||||||
| Nomen |
Piye[1] | |||||||||||
| Apja | Kasta | |||||||||||
| Anyja | Pebatjma | |||||||||||
| Főfelesége | Tabiri, Abar, Hensza, Pekszater | |||||||||||
| Gyermekei | Sabataka ♂ (?) Taharka ♂ II. Sepenupet ♀ Kalhata ♀ Arti ♀ Tabekenamon ♀ Naparaye ♀ Takahatenamon ♀ Har ♂ Haliut ♂ | |||||||||||
| Sírja | el-Kurru | |||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Piye témájú médiaállományokat. | ||||||||||||
Piye (nevét egykor Pianhi formában írták át;[2] meghalt i. e. 714-ben) az ókori Kusita Királyság uralkodója, majd egyiptomi fáraó, a XXV. dinasztia alapítója. I. e. 744–714 között uralkodott.[3] Napatából kormányzott, Núbia (a mai Szudán) területéről.
Neve
[szerkesztés]Két uralkodói nevet vett fel: Uszermaatré és Szenoferré.[4] Korábban úgy tartották, hogy a Menheperré nevet is használta, de mára bebizonyosodott, hogy ez egy thébai helyi uralkodó, Ini neve volt, aki Piye kortársa volt és szembeszállt vele.[5] Mint minden núbiai uralkodó, Piye is rendkívül fontosnak tartotta Ámon isten tiszteletét. Számos egyiptomi szobrász és kőműves alkalmazásával felújíttatta a Gebel Barkal-i, pusztulófélben lévő Ámon-templomot, melyet még III. Thotmesz építtetett.
Családja
[szerkesztés]Piye Kasta kusita király és Pebatjma fia volt. Három vagy négy felesége ismert: Abar, aki utódja, Taharka anyja volt, valamint Tabiri (Alara núbiai király lánya), Pekszater és talán Hensza (Piye testvérei).[6]
Számos gyermeke ismert:
- Sabataka király, akit Piye fiaként[7] vagy fivéreként említenek.[6][8]
- Taharka király, Abar királyné fia, aki (nagy)bátyja, Sabataka és nagybátyja, Sabaka után trónra lépett.[6]
- II. Sepenupet, Ámon isteni felesége Thébában fivére, Taharka uralkodása alatt.[6]
- Kalhata, Sabaka felesége, Tanutamon anyja.[6]
- Tabekenamon, Taharka felesége.[6]
- Naparaye, Taharka felesége.[6]
- Takahatenamon, Taharka felesége.[6]
- Arti, Sabataka felesége.[6]
- Har; lánya, Uadzsrenesz (Montuemhat kormányzó felesége) áldozati asztaláról ismert a thébai TT34 sírból.[6]
- Haliut, Kanad kormányzója egy Gebel Barkal-i sztélé szerint.[6]
Mutirdisz hercegnőt, Hathor és Mut thébai főpapnője, a thébai TT410 sír tulajdonosát korábban Piye lányának tartották,[8] Kenneth Kitchen szerint egy Menheperré Hmuni nevű hermopoliszi helyi uralkodóé,[7] de az is lehet, hogy Menheperré Ini thébai uralkodóé.
Egyiptom meghódítása
[szerkesztés]Núbia és Felső-Egyiptom uralkodójaként Piye kihasználta az egyiptomi uralkodók viszálykodását és kiterjesztette uralmát Thébán túl, Alsó-Egyiptomba is. Válaszként Szaisz uralkodója, Tefnaht koalíciót hozott létre a Delta-régió helyi királyaiból és átcsábította a maga oldalára az addig Piyéhez hű Nimlot hermopoliszi uralkodót, majd szövetségeseivel délre indult és megostromolta Hérakleopoliszt, melynek uralkodója, Peftjauibaszt és a helyi núbiai parancsnokok Piye segítségét kérték. Piye gyorsan reagált az uralkodása 20. évében kitört krízisre: sereget küldött Közép- és Alsó-Egyiptom elfoglalására, és Thébába látogatott az éves Opet-ünnepre, ami bizonyítja, hogy ebben az időszakban már ő irányította Felső-Egyiptomot. Haditetteiről Gebel Barkalnál felállított győzelmi sztéléje tanúskodik.
Piye szent háborúnak tekintette hadjáratát, és katonáinak megparancsolta, hogy csata előtt rituálisan tisztálkodjanak meg, ő maga pedig áldozatot mutatott be Ámonnak.[9]
Piye ezután északra vonult és Hérakleopolisznál teljes győzelmet aratott, meghódította többek közt Hermopoliszt és Memphiszt, majd fogadta a neki behódoló deltabeli uralkodókat, köztük a leontopoliszi II. Juputot, a taniszi IV. Oszorkont és korábbi szövetségesét, a hermopoliszi Nimlotot. Hermopolisz öthónapos csata után esett el. Tefnaht egy deltabeli szigetre menekült és a núbiai királynak írt levelében elismerte vereségét, de nem volt hajlandó behódolni a kusita uralkodó előtt. Piye, győzelmével elégedetten délre hajózott, Thébába, majd visszatért Núbiába, és többé nem tért vissza Egyiptomba.
Sikeres deltabeli hadjárata ellenére uralma Thébától északra csak a nyugati sivatag oázisaiig terjedt ki, valamint Hérakleopoliszig, ahol vazallusaként Peftjauibaszt uralkodott. Alsó-Egyiptom helyi királyai gyakorlatilag azt tehettek, amit akartak. Ezen csak Piye utóda, Sabaka változtatott, amikor uralkodása második évében megtámadta Szaiszt és legyőzte Tefnaht utódját, Bakenranefet.
Uralkodásának hossza
[szerkesztés]Piye legmagasabb ismert uralkodási dátuma a 24. év áradás (ahet) havának 10. napja, amit a Dakhla-oázis Széth-templomában, Mut el-Harabban talált kisebik dakhlai sztélé említ (Ashmolean Museum No.1894).[10] Egy 2006-ban Deir el-Bahariban felfedezett vezírsír feliratai azonban megemlítik, hogy a vezír Piye 27. uralkodási évében halt meg.[11] A Gebel Barkal-i nagy Ámon-templom reliefjei tanúskodnak arról, hogy Piye megünnepelte a szed-ünnepet, amit hagyományosan a 30. uralkodási évben tartanak meg. Vitatott, hogy ezek a reliefek történelmi eseményt ábrázolnak, vagy már jóval az ünnepség előtt elkészítették őket – mely esetben elképzelhető, hogy a király már a 30. év előtt meghalt –, de a vezír sírjának 2006-os felfedezése alátámasztja, hogy Piye több mint 24 évig volt trónon.
Kenneth Kitchen felvetette, hogy Piye 31 évig uralkodhatott, mert fennmaradt egy Sepszeszré Tefnaht nevű uralkodó 8. évére datált adománysztélé. Ez a Tefnaht valószínűleg Piye ellenfelével, a szaiszi uralkodóval azonos.[12] Olivier Perdu azonban úgy tartja, ez a későbbi II. Tefnaht sztéléje, mert stilisztikailag hasonlít egy I. Nékó második évére datált sztéléhez.[13][14]
Sírja
[szerkesztés]
Piye sírja a Gebel Barkal közelében, a mai Észak-Szudánban fekvő el-kurrui királyi temető legnagyobb piramisa, a Ku.1 mellett található. Bejárata kelet felé nyílik, tizenkilenc lépcső vezet le a sziklába vájt sírkamrához, melyet nyílt árokként vájtak a kőbe és gyámkövekkel alátámasztott tetővel fedték le. A fáraó testét núbiai hagyomány szerint ágyra fektették a kamra közepén egy kőpadon, melynek négy sarkát levágták, hogy beleillesszék az ágy négy lábát, mely így közvetlenül a kövön feküdt. Kijjebb, a temető szélénél Piye négy kedvenc lovát temették el; több mint 500 év óta ő volt az első fáraó, akit így temettek el.[9] A sírba dinasztiája későbbi tagjai is temetkeztek.
Az irodalomban
[szerkesztés]Christian Jacq A fekete fáraó című regényének főszereplője.
Neve és titulatúrája
[szerkesztés]- A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
| Hórusz-név |
| sm3-t3.wỉ Szemataui „A Két Föld egyesítője” | |||||||||||||||||
| Nebti-név |
| msỉ-ḥm.wt Meszi hemut | |||||||||||||||||
| Arany Hórusz-név |
| sˁš3 qnw Szasakenu | |||||||||||||||||
| Felső‑ és Alsó‑Egyiptom királya |
| wsr-m3ˁ.t-rˁ Uszermaatré „Ré igazsága erős” | |||||||||||||||||
| Ré fia |
| pỉỉ Piye |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Archived copy. [2007. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 12.) Piy (Piankhi)
- ↑ Karola Zibelius-Chen. 2006. "Zur Problematik der Lesung des Königsnamens Pi(anch)i." Der Antike Sudan 17:127-133.
- ↑ F. Payraudeau, Retour sur la succession Shabaqo-Shabataqo, Nehet 1, 2014, p. 115-127 online here Archiválva 2018. május 7-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Jürgen von Beckerath, Handbuch der Ägyptischen Königsnamen, Verlag Philipp von Zabern, MÄS 49, 1999. pp. 206-207
- ↑ Jean Yoyotte, 'Pharaon Iny, un Roi mystèrieux du VIIIe siècle avant J.-C.', CRIPEL 11(1989), pp.113-131
- ↑ a b c d e f g h i j k Dodson, Aidan and Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. 2004. ISBN 0-500-05128-3
- ↑ a b Kitchen, Kenneth A. The Third Intermediate Period in Egypt, 1100-650 B.C. (Book & Supplement) Aris & Phillips. 1986 ISBN 978-0-85668-298-8
- ↑ a b Morkot, Robert G., The Black Pharaohs: Egypt's Nubian Rulers, The Rubicon Press, 2000, ISBN 0-948695-24-2
- ↑ a b "The Black Pharaohs Archiválva 2014. május 6-i dátummal a Wayback Machine-ben.", by Robert Draper, National Geographic, February 2008.
- ↑ Janssen, Jac. J. (1968. augusztus 1.). „The Smaller Dâkhla Stela (Ashmolean Museum No. 1894. 107 b)”. The Journal of Egyptian Archaeology 54, 165–172. o. DOI:10.2307/3855921. ISSN 0307-5133. JSTOR 3855921.
- ↑ Łucyk, Szymon: Polish archaeologists have discovered a tomb of a vizier in the temple of Hatshepsut. Nauka w Polsce. Polish Press Agency, 2006. március 6. [2011. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 17.)
- ↑ Kenneth Kitchen, The Third Intermediate Period in Egypt (1100–650 BC). 3rd ed. (1996) Warminster: Aris & Phillips
- ↑ Olivier Perdu, "De Stéphinatès à Néchao ou les débuts de la XXVIe dynastie," Compte-rendus de l'Académie des Inscriptions et Belles-Lettres (CRAIBL) 2002, pp. 1215–1244
- ↑ Olivier Perdu, "La Chefferie de Sébennytos de Piankhy à Psammétique Ier", RdE 55 (2004), pp. 95–111
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Piye című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Bibliográfia
[szerkesztés]- Roberto B. Gozzoli: The Writing of History in Ancient Egypt during the First Millennium BC (ca. 1070–180 BC), Trends and Perspectives, London 2006, S. 54-67 ISBN 0-9550256-3-X
További információk
[szerkesztés]
- Piye győzelmi sztéléje
- Piye sztéléje (szöveg, angol)