Renault FT – Wikipédia

Renault FT
Egy Renault FT harckocsi, a brüsszeli Királyi Katonai és Hadtörténeti Múzeumban
Fejlesztő ország	Franciaország
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok	Franciaország Japán Birodalom  Törökország  Svédország  Harmadik Birodalom (zsákmányolva),  Szovjetunió (zsákmányolva),  Jugoszlávia  Csehszlovákia  Litvánia  Olasz Királyság  Spanyolország  Kínai Köztársaság Kínai Népköztársaság  Észtország  Finnország  Belgium  Svájc  Románia  Brazília  Egyesült Államok  Egyesült Királyság  Független Horvát Állam  Fülöp-szigetek  Afganisztán
Gyártó	Renault
Gyártási darabszám	3814
Háborús részvétel	első világháború második világháború orosz polgárháború lengyel–szovjet háború francia–thai háború török függetlenségi háború arab–izraeli háború téli háború kínai polgárháború észt függetlenségi háború
Általános tulajdonságok
Személyzet	2 (parancsnok, vezető) fő
Hosszúság	4,94 m
Szélesség	1,74 m
Magasság	2.14 m
Tömeg	6,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	6,5-16 mm
Elsődleges fegyverzet	37 mm-es ágyú
Műszaki adatok
Motor	Renault 4-hengeres benzin motor
Teljesítmény	29,5 kW (40 LE)
Felfüggesztés	függőleges rugózás
Sebesség	7,8 km/h
Fajlagos teljesítmény	6 kW/t
Hatótávolság	45/60 (terep/út) km
A Wikimédia Commons tartalmaz Renault FT témájú médiaállományokat.

A francia harckocsigyártás az első világháborúban a Renault, Citroen és Schneider cégek közti rivalizálás jegyében zajlott. Az FT könnyűharckocsi a Renault gyártmánya. Hivatalos típusjele Char Renault FT, gyakran tévesen FT-17 és FT17 megnevezéssel illetik.^[1]

A Renault FT a francia hadsereg egyik legsikeresebb harckocsija volt az első világháború során. Kétszemélyes könnyű harckocsi konstrukció volt, a vezető elöl, ülve foglalt helyet, a parancsnok pedig állva kezelte a fegyverzetet. Az FT kialakítása meghatározó lett a harckocsik későbbi történelmében, ugyanis itt alkalmaztak első ízben forgatható tornyot, és az itt megvalósított hármas szerkezet (vezető-, küzdő- és motortér) kialakítása is hagyománnyá vált.

Az FT-et gyalogság támogatására tervezték,^[2] a háború végére közel háromezer állt hadrendben és egészen 1944-ig használták. 24 országban rendszeresítették, vagy használták, több ország gyártotta licenc alapján. Számos háborúban és helyi konfliktusban részt vett egészen a második világháborúig, mikor is a németek használták a francia felkelők ellen, Párizsban.

Renault FT Mitrailleuse

A harckocsinak ez a változata azonos kivitelezésű, de egy darab 7,92 mm-es Hotchkiss géppuskával látták el. Fegyverzet nélkül alakították ki a híradó harckocsit, amely három személyes volt.

T–18

Szovjet másolat, melyet Msz-1-nek is jelöltek.

M1917

Amerikai licenc változat. A harckocsi eredetileg a M1917 elnevezést kapta, ehhez képest a harckocsi hét tonnásra sikeredett.

Fiat 3000

Olasz licenc változat.

Trubia Serie A

Nem teljesen a Renault FT változata, de ez a harckocsi adta az alapját. A típus nagyobb nála és 3 db 7mm-es géppuskát hordozott egyet a tank orrába építettek, a másik kettőt a toronyba.

Peugeot Char 1918

Önjáró tüzérségi löveg/könnyű harckocsi/rohamlöveg. A Peugeot modellje. A felfüggesztést átdolgozták, a küzdőteret hátratolták, és nem építettek tornyot. A felépítmény oldalára készítettek ajtó, lőszerrakodás céljából. A felépítmény hátuljára két ajtót szereltek, ahol gyorsan ki-be lehetett jutni. Személyzete két főből állt: 1 vezető és 1 töltő-parancsnok. Fegyverzete 1 db Sa 18 35 mm-es ágyú vagy 1 db rövid csövű 75 mm-es Blockhaus Schneider ágyú volt (a felvételeken ez nem dönthető el) és 1 darab 8 mm-es Hotchkiss gépágyú alkotta. A jármű súlya 8 tonna volt. Más paraméterek, valamint a motor eddig ismeretlen. Egyetlen prototípus épült 1918-ban. Szolgálatba sohasem lépett, mivel az első prototípus tesztelése nagyon elhúzódott, és az első világháborúból már csak hónapok voltak. Ez után a Francia Hadsereg nem tartott igényt rá és a programot feloszlatták.

FT–17BS

Önjáró tüzérségi löveg változat. Csak a prototípusig jutott el, itt a tornyot merev felépítménnyel helyettesítették és a rövid csövű, 75 mm-es Blockhaus Schneider ágyúval látták el. Soha sem lépett szolgálatba.

FT-75

Rohamlöveg változat. Fegyverzete szintúgy egy rövid csövű, 75 mm-es Blockhaus Schneider ágyú volt. A fegyvert egy nyolcszögletű, merev felépítményben helyezték el. 1917-ben állt szolgálatba, azonban az első világháború vége felé közeledett és sohasem vetették be. 1925-ig maradt szolgálatban. Összesen 40 db épült belőle, szolgálatuk utáni sorsuk ismeretlen.

FT AC

Páncélvadász változat. Mivel a Renault FT a második világháború kezdetén még kelendő volt és többé-kevésbé modernnek számított, ezért megtervezték a páncélvadász változatát is. A terv szerint a tornyot leszerelik és egy egyszerű „doboz” alakú felépítményt helyeznek fel aminek vékony a páncélzata, valamint hátul és felülről nyitott lett volna. Fegyverzete 1 db hosszú csövű 47 mm-es páncéltörő ágyú lett volna. Személyzetét három fő alkotta volna: 1 vezető, 1 töltő-lövész és 1 parancsnok. A tervek szerint a parancsnok és a lövész helyezkedett volna el a küzdőtérben. Sebessége úton 7 km/ó lett volna. Ez a lassúság komoly problémát jelentett volna. Főleg emiatt vetették el a programot. Csak tervrajzokon létezett.

• Üzemanyagtartály: 90 l
• Mászóképesség: 45°
• Árokáthidaló képesség: 1,8 m
• Lépcsőmászó képesség: 0,6 m

• 
  Renault FT híradó változata a boulogne-i Chars de France múzeumban
• 
  Renault FT a belgrádi hadtörténeti múzeumban
• 
  Renault Char Mitrailleur a bovingtoni harckocsimúzeumban
• 
  Az FT BS prototípus a boulogne-i Chars de France múzeumban
• 
  Zsákmányolt Renault FT tankok a német Wehrmacht szolgálatában Szerbiában.
• 
  Litván hadsereg Renault FT tankjai 1924-ben.
• 
  George S. Patton ezredes egy francia Renault tank előtt 1918 nyarán.
• 
  Japán tankok az akkor még Kínához tartozó Fukuokában a második világháborúban.

A Wikimédia Commons tartalmaz Renault FT témájú médiaállományokat.

• Bombay László, Gyarmati József és Turcsányi Károly. Harckocsik – 1916-tól napjainkig. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó (1999). ISBN 963-327-332-3 
• Renault FT