Rudolf Glöckner – Wikipédia

Rudolf Glöckner
Személyes adatok
Teljes név	Rudolf "Rudi" Glöckner
Születési dátum	1929. március 20.
Születési hely	Markranstadt,  Németország
Halálozási dátum	1999. január 25. (69 évesen)
Halálozási hely	Németország
Egyéb foglalkozás	Kereskedő
Nemzeti játékvezetés
Évek Bajnokság Státusz 1959–1977 Oberliga Játékvezető
Nemzetközi játékvezetés
Évek Konföderáció Státusz 1964–1977 FIFA Játékvezető
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Glöckner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Rudolf Glöckner (Markranstadt, 1929. március 20. – 1999. január 25.) NDK nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Nemzetközi megnevezésként a Rudolf „Rudi” Glöckner nevet is alkalmazták. Polgári szakmája kereskedő.

Mint labdarúgó, a korosztályi váltásokat 1939 és 1951 között szülővárosának csapatában a Sportfreude Markranstadtban élte meg, majd 1951–1953 között a harmadik vonalban szereplő Rotation Nordost Leipzig futballistája volt. Óriási fizikai erejét, apollói felépítését a védelemben kamatozta. Az NDK labdarúgó-válogatott nem tudott kiemelkedő eredményt produkálni, mert a német sportvezetés elsősorban az egyéni sportokra összpontosított. Ezért csak egy sportembernek sikerült a labdarúgó világbajnokság döntőjébe jutnia, Rudi Glöcknernek.

A kor követelményének megfelelően csapatából is ki kellett választani egy főt, aki egyesületi játékvezetőként tevékenykedik. A játékvezetői vizsgát 1953-ban tette le. A szocializmusra jellemző „sorbaállás” szigorú rendje miatt – tehetség ide, vagy oda, – a játékvezetés minden lépcsőfokát szisztematikusan végig kellett járnia. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1959-ben lett az I. Liga játékvezetője. Működési ideje alatt összesen 1150 találkozón tevékenykedett (játékvezető/partbíró). A nemzeti játékvezetéstől 1977-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 150.

Vezetett kupadöntők száma: 4

Hazájában az egyik legjobb bírónak tartották, ezért négy alkalommal kapott lehetőséget az NDK JB-től, hogy vezesse a döntő találkozót.

Az NDK labdarúgó-szövetségJátékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1964-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszélte. Az 1958-as labdarúgó-világbajnokság emlékére 1973-ban Stockholmban vezette a Svédország–Brazília barátságos mérkőzést. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy partbíróként tevékenykedett. Az NDK nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében a 3. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1977-ben búcsúzott. Eredményes pályafutása alatt 107 nemzetközi mérkőzést irányított. Válogatott mérkőzéseinek száma: 24

Három világbajnokság döntőjéhez vezető úton Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra, Nyugat-Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra valamint Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1970-ben egy csoportmérkőzésen egyes számú, az egyik negyeddöntőben második számú partbíró. 1974-ben kettő csoportmérkőzésen kapott egyes számú besorolást. Az egyes számú partbíró játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. A világbajnoki döntő megbízására úgy került sor, hogy a brazilok nem akartak európai, az olaszok meg Dél-Amerikai játékvezetőt, az afrikai és az ázsiai játékvezetők, nemzetközi gyakorlatlanságuk miatt szóba sem jöhettek. Sir Stanley Rous látta a csoportmérkőzésen nyújtott teljesítményét - maximális osztályzatot kapott az ellenőrtől - és a vita lezárásaként úgy határozott, hogy vezesse a döntőt. A döntő találkozó volt az ötödik nemzetközi válogatott mérkőzésvezetése. A kilencedik világbajnokság döntőjét 9. európaiként, első alkalommal keletnémetként, a szocialista tömböt másodikként képviselve vezethette.Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 3 + 4 (partjelző)

Három európai labdarúgó torna döntőjébe vezető úton Olaszországba a III., az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságra, Belgiumba a IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, illetve Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB bírói szolgálatra alkalmazta.

Az 1964. évi, valamint az 1972. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB játékvezetői szolgálattal bízta meg. Az olimpián vezetett mérkőzéseinek száma: 4 + 5 (partbíró).

1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották.

Vezetett kupadöntők száma: 4.

A világbajnoki jó teljesítmény alapján a FIFA JB a döntő első mérkőzésének levezetésével bízta meg, a VB döntőn is közreműködő hármast. Ebben az időben a FIFA JB gyakorlata volt, hogy a három jelölt között sorsolás útján "osztották szét" a feladatokat, azaz a szerencse határozta meg, kik lengetik a zászlót, illetve ki vezeti a találkozót.

A tornasorozat 25. döntőjének – az első NDK, az első szocialista országbeli – bírója.

A Német Demokratikus Köztársaság Labdarúgó Szövetségének volt a vezetője.

A világbajnoki csoportmérkőzés vezetése előtt a rendezők az NSZK zászlaját vonták fel a zászlórúdra, ezért tiltakozott dr. Helmut Kasernél, a FIFA akkori, svájci főtitkáránál. A főtitkár érdeklődésére – a diplomáciai botrányok elkerülendő – a mexikóiak azzal védekeztek, hogy sajnálják, de nincs keletnémet zászlójuk. Glöckner a döntő előtt már öntevékenyen maga oldotta meg a problémát. Bőröndjéből elővarázsolt egy kalapácsos-címeres piros-sárga-fekete zászlót. Akkor már nem mondhatták a rendezők, hogy azt nem húzzák fel.

A világbajnoki döntő levezetésének emlékére Sir Stanley Rous a FIFA elnöke Ezüst sípot, valamint egy Ezüst érmet adott át neki. Az olasz válogatott vezetőitől egy ezüst cigarettatálcát kapott.

• Dénes Tamás-Pongrácz György: Bírókirályok (Avagy a síp művészei), Mécs László Kiadó 1997 ISBN 963-79-74-33-4
• (1970) „újságcikk”. Játékvezető XI. évfolyam 1-2. szám. 
• (1973) „újságcikk”. Játékvezető XIV. évfolyam 8. szám. 

• Rudolf Glöckner. World Referee. [2011. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 22.)
• Rudolf Glöckner. zerozerofootball.com. (Hozzáférés: 2010. november 22.)
• Rudolf Glöckner. weltfussball.de. (Hozzáférés: 2010. november 22.)
• Rudolf Glöckner. albertohelder.blogspot.com. (Hozzáférés: 2010. november 22.)
• Rudolf Glöckner. scoreshelf.com. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
• Rudolf Glöckner. eu-football.info. (Hozzáférés: 2015. március 5.)