Técső – Wikipédia
Técső (Тячів) | |||
Técső főutcája | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Ukrajna | ||
Terület | Kárpátalja | ||
Járás |
| ||
Község | Técső község (2020–) | ||
Rang | város | ||
Alapítás éve | 1329 | ||
Polgármester | Ivan Kovacs | ||
Irányítószám | 90500 | ||
Körzethívószám | +380 3134 | ||
Testvértelepülései | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 8887 fő (2022. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 329,15 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 210 m | ||
Terület | 27 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 00′ 41″, k. h. 23° 34′ 20″48.011389°N 23.572222°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 41″, k. h. 23° 34′ 20″48.011389°N 23.572222°E | |||
Técső weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Técső témájú médiaállományokat. |
Técső (ukránul: Тячів [Tyacsiv], oroszul: Тячeв [Tyacsev], szlovákul: Tačová, románul: Teceu Mare) város Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járás székhelye.
Fekvése
[szerkesztés]A város Huszttól 30 km-re délkeletre, a Tisza jobb partján, a Máramarosi-medence völgyében fekszik, ennek megfelelően ez a folyó, amely Kárpátalja legnagyobb folyója is, a város szerves részét képezi. Itt ömlik bele a Técső-patak. Határában emelkedik a Kápolna-domb[2]
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a régi magyar Técs személynév kicsinyítő képzős változatából származik.
Története
[szerkesztés]1211-ben Tecu néven említik először.
1308-ban a fő sószállító vizek közt szerepelt Técső is Viskkel, Talaborral, és Szigettel együtt. A középkorban a közeli sóbányák sóvágói lakták. Kiváltságait 1329-ben kapta Károly Róbert királytól városi ranggal. 1334-ben a pápai tizedjegyzék szerint egyházának papja 60 garas, 1335-ben 48 garas pápai tizedet fizetett. Técső az öt máramarosi koronaváros egyike volt.
1902-ben Ferencvölgyet csatolták hozzá. 1910-ben 5910 lakosából 4482 magyar, 855 ruszin és 434 német volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Técsői járásának székhelye volt. A trianoni békeszerződéssel Ferencvölgye és a város Tiszán túli része Kistécső néven Romániához került, 1941 és 1944 között újra Técső része lett, majd ismét román terület lett. 1961 óta város, járási székhely, 13 000 lakosából mintegy 4000 magyar.
Népessége
[szerkesztés]Lakosok száma | 8980 | 9019 | 8887 |
2017 | 2019 | 2022 |
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal, valamint az N-09-es Munkács–Rohatin–Lviv főútvonal.
Látnivalók
[szerkesztés]- 13. századi eredetű református temploma 1546-óta a reformátusoké, 1748-ban bővítették, tornya 1810-ben épült. Festett kazettás mennyezete 1748-ban készült. 1985-ben renoválták.
Técső város egyik legnevezetesebb emlékhelye, mely a XIII. század második felében épült. Először a római katolikus hívőknek adott otthont. A reformáció terjedése és az új hit elfogadása pedig azt eredményezte, hogy 1546-ban a lakosság zöme áttért és felvette a református vallást, így az egész templomot is elfoglalták.
Testvérvárosai
[szerkesztés]- Jászberény, Magyarország
- Kazincbarcika, Magyarország
- Nagykálló, Magyarország
- Vác, Magyarország
- Balmazújváros, Magyarország
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt áll Hollósy Simon festőművész egykori alkotóháza, ahol 1915-től haláláig, 1918-ig élt.
- Itt született 1869-ben Vandrasek József gyógyszerész, vegyész.
- Itt született Padányi Gulyás Jenő (1945 után Eugene Padanyi-Gulyas; 1900. május 21. – 1982. november 8.) építészmérnök, politikus, néprajzi gyűjtő, plakáttervező.
- Itt született 1955. január 1-én Riskó György festő, grafikus.
- Itt született 1966. február 13-án Gazda Albert újságíró.
- Innen származik a hagyományos máramarosi ruszin zenét játszó méltán híres Técsői Banda.
- Itt volt városi képviselő, és több más szállal is kötődött a településhez Hápka Péter (1885–1961) ügyvéd, kárpátaljai autonómiapárti magyar politikus, magyarországi országgyűlési képviselő.
Técső az irodalomban
[szerkesztés]Técső a címadó helyszíne Örkény István Técsőiek című egyperces novellájának.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2022 року. Ukrán Statisztikai Hivatal
- ↑ Kocsis Julianna: Legendák Kárpátalján: A técsői Kápolna domb (magyar nyelven). Kárpátalja.ma, 2014. szeptember 7. (Hozzáférés: 2022. december 28.)
Források
[szerkesztés]- Mihály János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból, Máramarossziget, 1900.Online hozzáférés Archiválva 2013. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Györffy György: Máramaros megye
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
További információk
[szerkesztés]- Técső nevének mondája Archiválva 2011. november 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A Técsői Járási Állami Közigazgatási Hivatal honlapja
- A Técsői Banda honlapja