Dišnik – Wikipédia

Dišnik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségGerzence
Jogállásfalu
Irányítószám43280
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség320 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 36′ 26″, k. h. 16° 53′ 14″45.607222°N 16.887222°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 26″, k. h. 16° 53′ 14″45.607222°N 16.887222°E
SablonWikidataSegítség

Dišnik falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Gerzencéhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Belovártól légvonalban 33, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re északnyugatra, a Monoszlói-hegység keleti lejtőin, Gerzence és Velika Bršljanica között, a Dišnica-patak partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A település a Roh család birtokaként már a középkorban is lakott hely volt. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániáját és templomát 1334-ben a zágrábi püspökséghez tartozó plébániák felsorolásában említik „ecclesia beate virginis in possessione hereduim Roh” alakban.[2] Csánki Dezső a középkori Desnicével azonosítja, melynek vára is volt. 1465-ben a Kapitánfi családé volt, uradalmához még 20 másik falu tartozott. 1482-ben részét Mátyás király elvette a hatalmaskodó Kapitánfi Andrástól és híveinek, grebeni Hermanfi Lászlónak és Batthyány Boldizsárnak adta. A várat a király nevében Batthyány Boldizsár ostrommal vette be.[3]

A térséget a 16. század közepén szállta meg a török. A lakosság legnagyobb része az ország biztonságosabb részeire menekült, másokat rabságba hurcoltak. Ezután ez a vidék mintegy száz évre lakatlanná vált. A török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Dorf Disnik” néven szerepel. A település a Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott.

Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Disnik” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Dissnik” néven 90 házzal, 15 katolikus és 459 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 422, 1910-ben 1.079 lakosa volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a kedvező megélhetési feltételek hatására jelentős számú német és cseh lakosság telepedett le a faluban. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 39%-a szerb, 31%-a horvát, 16%-a magyar, 8%-a német anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 52%-a horvát, 32%-a szerb nemzetiségű volt. 11 magyar lakos is élt a településen. 2011-ben a településnek 343 lakosa volt.

Lakossága

[szerkesztés]
Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
422 400 361 656 866 1.079 1.057 1.226 1.023 979 888 673 527 430 357 343

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[8] a falu közepén egy magaslaton áll. Egyhajós épület, keletre néző négyszögletes apszissal. Harangtornya a nyugati homlokzat felett magasodik, piramis alakú toronysisakkal. A templomot 1746-ban építették barokk stílusban.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]