Pólyán – Wikipédia

Pólyán (Poľany)
Pólyán zászlaja
Pólyán zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásTőketerebesi
Rangközség
PolgármesterIng.Bagonyi János
Irányítószám076 84
Körzethívószám056
Forgalmi rendszámTV
Népesség
Teljes népesség506 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség29 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Terület18,51 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 21° 58′ 60″48.466667°N 21.983333°EKoordináták: é. sz. 48° 28′ 00″, k. h. 21° 58′ 60″48.466667°N 21.983333°E
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Bodrogmező vagy Pólyán (1899-ig Lelesz-Polyán, szlovákul: Poľany) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

A Felső-Bodrogközben, Királyhelmectől 7 km-re északra, Lelesz és Szolnocska települések között, a Latorca bal oldalán.

Elnevezése

[szerkesztés]

Az első fennmaradt írásos forrásban 1214-ben Poylen alakban szerepelt.

Az első magyar hivatalos formáját 1905-ben szabályozták Bodrogmező formában, azelőtt a Lelesz-Polyán formát használták.[2] Az első bécsi döntést követően ismét a Bodrogmező hivatalos magyar formát használták.[3] A második világháború után Csehszlovákiában a jogfosztások ideje alatt a magyar nyelv használatát előbb betiltották, majd korlátozták.[4]

A szlovák jogrend értelmében a településeknek vagy azok részeinek ma is csak egy hivatalos szlovák neve van,[5] tehát a magyar helységnévhasználat a kormányrendeletek mellékletei ellenére nem minősülnek hivatalos magyar helynévnek. Az 534/2011 sz. szlovák kormányrendeletének melléklete értelmében a szlovákiai közigazgatásban használható magyar forma Pólyán (Ezt használják az önkormányzatok a magyar nyelvű érintkezésükben legalább 1999-től, amióta a korábbi kormányrendelet hatályos és ez szerepel többek között a helységnévtáblákon is).[6] A kisebbségi kormánybiztos hivatala által összeállított lista azonban nem veszi figyelembe még a szlovákiai azonos magyar névalakokat sem, mint ahogy a lista szlovák politikai befolyásoltsága is egyértelmű.[7]

Története

[szerkesztés]

1214-ben a leleszi alapítólevél „Poylen” alakban említi. 1369-ben „Polyan” néven bukkan fel írott forrásban. Várszög nevű határrészén állt 1404-ben egykori vára, amely a Csebi család tulajdonában állt. Nyoma sem maradt. A falunak 1557-ben 5 adózó portája volt. 1715-ben 21 ház nélküli és 12 lakott jobbágytelke létezett. 1787-ben 66 házában 475 lakos élt.

Határában fekszik a leleszi alapítólevélben (1214) is említett Puszta-Csernyő (Csernopolo) dombja, melyen a község református temetője található. Puszta-Csernyő lakosai a községet a 18. század végén hagyták el, beköltöztek Pólyánban és megépítették a református templomot.[8]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POLÁNY. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura a’ Leleszi Prépostság, lakosai többen ó hitüek, fekszik Leleszhez közel, mellynek filiája, határja ollyan, mint Leleszé, első osztálybéli.[9]

A 18. század végéig a leleszi prépostság birtoka volt, amikor is a rendet feloszlatták. Ezután kincstári birtok. 1828-ban 101 házát és 758-an lakták. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Polyána (Lelesz), magyar-orosz falu, Zemplén vmegyében, Leleszhez 1/2 órányira: 78 romai, 427 g. kath., 302 ref. lak. Gör. kath. és ref. anyatemplom. 660 hold termékeny szántóföld. F. u. a leleszi prépostság. Ut. p. Ungvár.”[10]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Bodrogmező, azelőtt Leleszpolyán. Magyar kisközség a Latorcza völgyében. A leleszi premontrei prépostság ősi birtoka, mely az idők folyamán Polyan, Polyen, sőt Paylen néven is szerepelt. A premontrei rend eltörlése után a kincstárra szállt, de később a rend visszakapta a birtokát. Van 149 háza és 827 lakosa, kiknek nagyobb része gör.-kath. vallású. A községben gör.-kath. és ev. ref. templom van, melyeknek építési ideje ismeretlen. A falu postája és távírója Lelesz, vasúti állomása pedig Perbenyik. Ide tartozik a Vilhány nevű erdőőrlak.[11]

1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része.

Népessége

[szerkesztés]

A falut 1910-ben 781-en, túlnyomórészt magyar anyanyelvűek lakták.

2001-ben 517-en lakták, ebből 429 magyar és 72 szlovák.

2011-ben 535 lakosából 403 magyar és 74 szlovák volt.

2021-ben 506 lakosából 105 (+13) szlovák, 375 (+21) magyar, 16 (+9) cigány, 1 ruszin, 2 egyéb és 7 ismeretlen nemzetiségű volt.[12]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Az 1794 és 1802 között épült klasszicista görögkatolikus templomban egy lényegesen régebbi – valószínűleg a 17. századból származó –, szép ikonosztáztion látható.[8] A templomot 1885-ben megújították.
  • Református temploma 1823-ban épült klasszicista stílusban.
  • Falunapját július utolsó vagy augusztus első hétvégéjén rendezi.

Gazdasága

[szerkesztés]

Termelőszövetkezete 2002-ben csődbe ment. 2006-ban lakosságának egyötöde nyugdíjas, a munkanélküliségi ráta eléri az 50%-ot.

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Magyarországi testvérközsége Mikóháza Magyarország.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. A magyar közigazgatásban az 1898/IV. törvénycikk nyomán a Belügyminisztérium rendelete határozta meg a hivatalos településnevet (Belügyi Közlöny X/6, 42 Zemplén vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása)
  3. Lásd például Belügyi Közlöny 1938/56, 1213 A visszacsatolt felvidéki területeken és azokkal határos részeken alakított vármegyék járás beosztása (95.351/1938 B.M. sz. rendelet).
  4. Popély Árpád 2017: Magyar nyelvhasználat a második világháború utáni Csehszlovákiában. In: Misad Katalin (szerk.): Kétnyelvűség térben és időben. Pozsony, 25.
  5. Új Szó 2022. július 26.
  6. Az 534/2011. sz. szlovák kormányrendelet melléklete, eredetileg a 221/1999-es kormányrendelet mellékletének módosítása.
  7. Veres István: Ógyalla lehet, Nemeskosút nem. Új Szó, LXIV. évf. 294. sz. (2011. december 21.) 3. o.
  8. a b Bogoly János - Regionális Múzeum Királyhelmec - e-mail: [email protected]
  9. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  10. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  11. Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. június 13.)
  12. ma7.sk