Almáskeresztúr – Wikipédia

Almáskeresztúr
Római katolikus templom
Almáskeresztúr címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Szigetvári
Jogállás	község
Polgármester	Veriga Lajos (független)[1]
Irányítószám	7932
Körzethívószám	73
Népesség
Teljes népesség	86 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	6,22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	13,03 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 07′ 07″, k. h. 17° 53′ 39″46.11863, 17.894346.118630°N 17.894300°EKoordináták: é. sz. 46° 07′ 07″, k. h. 17° 53′ 39″46.11863, 17.894346.118630°N 17.894300°E
Almáskeresztúr Pozíció Baranya vármegye térképén
Almáskeresztúr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Almáskeresztúr témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Almáskeresztúr község Baranya vármegyében, a Szigetvári járásban.

A települést említő legrégibb okirat 1296-ból maradt fenn; neve ebben Keruchur alakban szerepel. 1296-ban Miklós fia Herborth fiai Hektor és Chak lemondtak a zselici Keresztúrra emelt jogigényükről Jakab ispán javára.

1333-ban a falu papja 40, 1334-ben 20, 1335-ben megint 20 báni dénár pápai tizedet fizetett. Az 1300-as években a Győr nemzetség birtoka volt, amely a nemzetség tagjainak 1346. évi osztozkodásakor Dersfi Péternek jutott, de a pannonhalmi apátnak is voltak itt birtokrészei, amelyeket 1434-ben Szerdahelyi János fiának Imrének adott cserébe.

1489-ben a Szerdahelyi Dersfi család tagjai is megosztoztak itteni birtokaikon. 1474-ben a Szentgáli család birtoka, amely elzálogosította Enyingi Török Ambrusnak. 1499-ben a Szentgáli és a Kozári Demeter családok birtoka volt.

Az 1542. évi adólajstrom a helységet Baranya vármegyéhez sorolta. A szentmártoni apátság dézsmaváltság-jegyzékében Balogh András birtokaként szerepel.

A török hódoltságot követően Tótkeresztúrra keresztelték (jelenlegi nevén csak 1902-től ismert). Az 1700-as évek végétől németek lakták, akiket a második világháború után kitelepítettek, és felvidéki magyarokat költöztettek a helyükre. 1715-ben 4 magyar háztartását írták össze.

1726-tól 1848-ig a gróf Batthyány család birtoka volt, majd 1849 után a Biederman és a Kammerer családoké lett.

A 20. század elején Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott. 1910-ben 551 lakosából 290 magyar és 261 német, ebből 511 római katolikus és 40 református volt.

Az 1950-es megyerendezéssel a Szigetvári járás részeként Baranya megyéhez csatolták.

• Református templom (1870)
• Római katolikus templom (1896)
• Johe Galéria és Festőiskola (1994-től)
• Az Elekmajorban lévő klasszicista homlokzatú Kammerer-kúria

• 1990–1994: Kasler Ferenc (független)^[3]
• 1994–1998: Steiger Antal (független)^[4]
• 1998–2002: Steiger Antal (független)^[5]
• 2002–2006: Pásztó József (független)^[6]
• 2006–2010: Pásztó József Sándor (független)^[7]
• 2010–2013: Kuba Károly Antal (független)^[8]
• 2013–2014: Veriga Lajos (független)^[9]
• 2014–2019: Veriga Lajos (független)^[10]
• 2019–2024: Veriga Lajos (független)^[11]
• 2024– : Veriga Lajos (független)^[1]

A településen 2013. december 15-én időközi polgármester-választást kellett tartani,^[9] az előző polgármester halála miatt.^[12]

A település népességének alakulása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,7%-a magyarnak, 2,6% horvátnak, 9,2% németnek mondta magát (5,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,2%, református 11,8%, evangélikus 1,3%, görögkatolikus 2,6%, felekezeten kívüli 15,8% (9,2% nem nyilatkozott).^[13]

2022-ben a lakosság 83,8%-a vallotta magát magyarnak, 1,4% németnek, 5,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 12,2% volt római katolikus, 4,1% református, 14,9% felekezeten kívüli (68,9% nem válaszolt).^[14]

• Borovszky Samu: Somogy vármegye
• Györffy György: Baranya vármegye