Vizesrét – Wikipédia

Vizesrét (Mokrá Lúka)
Vizesrét zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Nagyrőcei
Rang	község
Első írásos említés	1427
Polgármester	Július Laššan
Irányítószám	050 01
Körzethívószám	058
Forgalmi rendszám	RA
Népesség
Teljes népesség	540 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	292 m
Terület	15,21 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 40′ 25″, k. h. 20° 08′ 57″48.6736, 20.149148.673600°N 20.149100°EKoordináták: é. sz. 48° 40′ 25″, k. h. 20° 08′ 57″48.6736, 20.149148.673600°N 20.149100°E
Vizesrét weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vizesrét témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vizesrét (szlovákul: Mokrá Lúka, németül: Nassewiese) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.

Nagyrőcétől 3 km-re délkeletre, a Murány-patak partján fekszik.

A település első írásos említése 1427-ből származik „Kerekreth” alakban. 1430-ban „Mokra Lehota”, 1468-ban „Mokra Lucca”, 1502-ben „Nase Wiese”, „Wizes Reth”, 1557-ben „Mocra Lwka”, 1582-ben „Mukra Luka alias Vizesret” alakban említik. Első említésekor a jolsvai uradalomhoz tartozott és 25 portával adózott az Ilsvai családnak. A 15. század közepétől a murányi váruradalom része. A század végén már két vaskohó működött a határában, melyek első írásos említése 1557-ből származik. A lakosság száma a 16. században fokozatosan csökkent. Az 1551-es adóösszeírás szerint 19 család élt a településen, közülük 16 jobbágy és 3 zsellércsalád volt. 1556-ban megrohanta a török, házait felégette, lakóit pedig rabságba hurcolta. Lakói közül csak heten menekültek meg. 1557-ben újabb török támadás érte, ekkor csak két háza maradt épen. Lakói ezután évi 40 arannyal adóztak a töröknek. A 17. század elejétől 1685-ig a falu már évi 15 arannyal többet fizetett. A középkortól lakói szénégetéssel és kohászattal, kovácsmesterséggel, tímármesterséggel is foglalkoztak.

A 17. század végén vándorolt be a faluba a Sturman család, akik nagy szerepet játszottak az üzleti életben, a vasiparban és 1699-ben I. Lipóttól nemességet kaptak. Csakhamar a falu legfőbb birtokosává léptek elő. A község legrégibb pecsétje 1701-ből származik. A 18. századtól vasat gyártottak, a 19. század elején pedig két vashámor működött a területén.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIZESRÉT. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, fekszik N. Rőczéhez nem meszsze, és annak filiája; földgye rozsot, és zabot terem, legelője épen nem elég, fája van, piatza Jolsván; a’ vas műhelyek is közel vagynak hozzá.”^[2]

1828-ban 85 házában 827 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1829. július 24-én nagy tűzvész tört ki a faluban, melyben az egész település leégett. Nem menekült meg a templom, a plébánia és az iskola sem.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Vizesrét, Mokra-Lauka, Gömör v. tót f. Nagy-Rőcze és Lubenyik között: 126 katholik., 701 evang. lak. evang. anya sz. egyház. Vashámorok. F. u. hg. Koburg. Ut. p. Rosnyó.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Vizesrét, murányvölgyi tót kisközség, 90 házzal és 805 ág. h. ev. és róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Jolsva tartozéka volt és 1427-ben Kerekrét néven említik. A jolsvai uradalom, illetőleg a murányi vár birtokaival együtt, a Szász Coburg Gothai herczegi család tulajdonába ment át. A XVIII. században Nasse-Wiesen német és Mokro-Luka tót nevei is vannak és ekkor már vashámorral is dicsekszik. A községben két templom van; a róm. katholikus 1722-ben, az evangélikus 1802-ben épült. A község postája és távírója Nagyrőcze, vasúti állomása Vizesrét megállóhely.”^[4]

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott.

1880-ban 677 lakosából 11 magyar és 629 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 748 lakosából 25 magyar és 705 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 805 lakosából 44 magyar és 761 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 770 lakosából 40 magyar és 717 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 669 evangélikus, 85 római katolikus, 13 izraelita és 3 református volt.

1921-ben 748 lakosából 8-8 magyar és zsidó, 1 egyéb, 730 csehszlovák és 1 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 605 lakosából 1 magyar és 604 csehszlovák volt. Ebből 515 evangélikus, 73 római katolikus, 12 izraelita, 4 görög katolikus és 1 egyéb vallású volt.

1970-ben 600 lakosából 1 magyar és 599 szlovák volt.

2001-ben 508 lakosából 3 magyar és 479 szlovák volt.

2011-ben 533 lakosából 7 cseh, 5 magyar, 490 szlovák, 1 egyéb és 30 ismeretlen nemzetiségű. Ebből 176 evangélikus, 120 római katolikus, 6 metodista, 171 nem vallásos és 53 ismeretlen vallású.

• Itt született 1844-ben Terray Gyula evangélikus főesperes, lelkész.
• Itt született 1757-ben Sturman Márton Gömör megyei birtokos, vasgyáros, a Gömöri vaskohászat fontos személyisége, egyházkerületi felügyelő, műpártoló.
• Itt szolgált 1707-1714 között Bahil János evangélikus lelkész, Bahil Mátyás apja.
• Itt született 1861-ben Terray Pál belgyógyász orvos, egyetemi tanár.

• Evangélikus temploma 1785-ben épült.
• Római katolikus templomát 1902-ben építették a korábbi, a 18. század első negyedében épített barokk templom alapjain.

• E-obce.sk
• Községinfó
• Vizesrét Szlovákia térképén^{[halott link]}
• A község a régió turisztikai honlapján Archiválva 2008. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben

1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Gömör-Kishont vármegye.