Bajagić – Wikipédia

Bajagić
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Sinj
Jogállás	falu
Irányítószám	21241
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	496 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	332 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 39′ 52″43.76123663, 16.6644730543.761237°N 16.664473°EKoordináták: é. sz. 43° 45′ 40″, k. h. 16° 39′ 52″43.76123663, 16.6644730543.761237°N 16.664473°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Bajagić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik.

Splittől légvonalban 33, közúton 44 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re északkeletre, a dalmát Zagora középső részén, a Cetina bal partján, a Hrvacei mező északkeleti szélén fekszik. A Kamešnica-, a Svilaja- és a Dinári-hegységek határolják. A falu teljes belterülete Čitlukkal átellenben a Cetina menti mezőn fekszik, míg keleti határa felnyúlik a Dinári-hegység lejtőire.

A település már a török uralom kezdete, a 16. század előtt is létezett és valószínűleg temploma is volt.^[2] Sinj vára 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. 1699-ben a karlócai béke értelmében a terület végképp felszabadult, de a béke nem maradt tartós. Az újabb velencei-török háborúnak az 1718-as pozsareváci béke vetett véget, mely után a török veszély végképp megszűnt ezen a vidéken. 1718 után főként Hrvace és Jasensko vidékéről újabb lakosság érkezett ide.^[2] A település kezdetben a bitelići plébániához tartozott, majd 1756-tól Bajagić és Obrovac a plébánián belül önálló káplánt kapott. 1786-ban már önálló plébániája volt, melynek szolgálatát a sinji ferences atyák látták el. 1810 és 1873 között világi papok szolgáltak itt, majd ezután újra visszajöttek a ferencesek.^[2] A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején Sinj a Független Horvát Állam része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 562 lakosa volt.

• Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma Ćiril Iveković tervei szerint épült a régi, 1726-ban épített templom helyén. Félköríves apszisa már a 19. század végén megépült, de az építést hosszú ideig szüneteltették és csak 1935-ben folytatták tovább. 1937-ben szentelte Bonefačić püspök. Harangtornyát 1955-ben építették. A templom faragott kövekből épült neoromán stílusban. A szentélyben álló nagy oltár a szentségtartóval és a nagyméretű kereszttel kőből épült. Ante Ušljebrke munkája 1961-ből. A főoltár előtt helyezték el a szembemiséző oltárt. A templom hosszúsága 36,50 méter, szélessége 11,60 méter.^[2] Homlokzatán három hosszúkás, félköríves ablak, felettük egy körablak látható. A homlokzat felett áll a gúla toronysisakos harangtorony. A templom mellett található a falu temetője.
• Han településrészen a plébániaház földszintjén található a Kisboldogasszony kápolna, melyet 1974-ben építettek a plébános házi kápolnájának.
• A Sinji Boldogasszony kápolnát 1972-ben építették Ante Barač tervei szerint Čačijin Doc településrészen. Fogadalmi kápolnaként épült hálából, hogy 1942-ben a Szűzanya megoltalmazta a falu népét az olasz megszállóktól. A kápolnában a Sinji Boldogasszony kegyképének nagyméretű másolatát helyezték el.^[2]
• A Gyógyító Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna a bagajići plébániaház mellett áll. A kápolnát az 1870-es években építették. Oltárán a Szűzanya képe áll és a plébánia házi kápolnájaként szolgált, amíg a plébános a régi plébániaházban lakott.^[2]
• A faluban még két kisebb kápolna található, melyeket Páduai Szent Antal és Szent Miklós tiszteletére építettek 1928-ban.
• Bajagić Priorica nevű településrészén található a Kravarica-barlang régészeti lelőhelye. A lelőhelyet még nem kutatták, csak néhány őskori és középkori leletét jegyezték fel. A barlang belsejében véletlenül találtak a kora és középső bronzkorból származó kerámiatöredékeket, valamint a középkorhoz tartozó fémleleteket. A barlangnak két bejárata van, az egyik az északkeleti, a másik pedig a délkeleti oldalon.^[5]
• A bajagići temető bővítésének alkalmából Banova draga területén, nem messze a Szent Miklós plébániatemplomtól kora középkori sírokat találtak.^[6] A sírokat véletlenül fedezte fel a Nikola Putnik nevű helyi lakos. A helyszínt régészeti szempontból nem vizsgálták. A sírokban különféle mellékleteket találtak: kerámia edényeket, nyilakat, sarkantyúkat, késeket, dárdákat és sarlókat. A leleteket figyelembe véve nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ezek pogány temetkezési sírok voltak.^[7]
• A 19. század első felében, a Cetina bal partján épült Stara Mostina malom egy függőlegesen merülő malomkerékkel rendelkező malom.^[8] Az épület téglalap alaprajzú, egyenlő méretre faragott, szabályos sorokba rakott kövekből épült. A nyeregtetős fa tetőszerkezetet kőlapok borítják. A malom nyolc íves nyílásra épült. Eredetileg hat malomkereke volt, de ezek egyike sem maradt fenn. Belül egy helyreállított kas, egy kőmalomkerék, valamint egy nyitott tűzhely található.

• A split-makarskai érsekség honlapja (horvátul)

• Sinj város hivatalos oldala (horvátul)
• Sinj város turisztikai irodájának honlapja (horvátul)