Hrvace – Wikipédia

Hrvace
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Hrvace
Jogállás	falu
Polgármester	Dinko Bošnjak (HDZ)
Irányítószám	21233
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	3144 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	341 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 45′ 36″, k. h. 16° 37′ 12″43.76, 16.6243.760000°N 16.620000°EKoordináták: é. sz. 43° 45′ 36″, k. h. 16° 37′ 12″43.76, 16.6243.760000°N 16.620000°E
Hrvace weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Hrvace falu és község Horvátországban Split-Dalmácia megyében.

Splittől légvonalban 31, közúton 41 km-re északkeletre, Sinjtől 7 km-re északra, a Hrvacei mező szélén, egy erdős dombocska lábánál, a Sinjből Kninbe menő út mellett fekszik.

A községhez Dabar, Donji Bitelić, Gornji Bitelić, Laktac, Maljkovo, Potravlje, Rumin, Satrić, Vučipolje és Zasiok települések tartoznak.

A helyi hagyomány szerint a település neve a horvát népnévből származik. Eszerint a 7. században a Cetina két partján két nép telepedett le. A nyugati parton a mai Hrvace helyén a horvátok, míg átellenben, a folyó keleti partján a mai Obrovac helyén az avarok. Ezt alátámasztani látszik, hogy amíg a folyó nyugati partján csupa horvát eredetű földrajzi név található, addig a keleti parton jobbára idegen eredetű helynevek vannak.^[2] A régészeti leletek mindazonáltal arról tanúskodnak, hogy ebben a szép, zöldellő, patakokkal öntözött völgyben már évezredekkel a horvátok érkezése előtt is éltek emberek.^[2] A középkorban az itteni lakosság a közeli Sinj uraitól, a Šubićoktól, a Nelipićektől, a Frangepánoktól, a Tallóciaktól és a Špirančićektől függött. Ők az először 1341-ben még „Fsini”, vagy „Frini” alakban említett^[2] Sinj várából, valamint a településtől északnyugatra fekvő, 1372-ben említett kisebb, Travnik (Potravlje) várából igazgatták ezt a Svilaja- és a Dinári-hegység által határolt, termékeny mezők alkotta vidéket, mely egészen Triljig húzódott. Hívei évszázadokig a sinji székhelyű cetinai plébániához tartoztak.

A török először 1513-ban foglalta el Hrvace területét, de a terület sorsát Klissza várának 1537-es eleste pecsételte meg végképpen. Sinj vidékén ezután nagyarányú lakosságcsere ment végbe. Az őslakosság nagyrészt a tenger irányába menekült és a megüresedett településekre előbb az új helyzethez jobban alkalmazkodó vlach pásztornépek, akik a 16. század végére és a 17. század elejére már hithű muzulmánokká lettek. A török közigazgatásban Hrvace és Sinj környéke a Klisszai szandzsák része lett, de az igazságszolgáltatás 1580-ig még a skradini kádi kezében volt.^[2] A lakosság főként állattartásból élt, de Hrvace jelentőségét mutatja az a tény, hogy lakossága némileg még meg is haladta a közeli Sinj lakosságát. A településen dzsámi, iszlám iskola és bolt is működött, egykori török temetőjéről pedig a feliratos török sírkövek tanúskodnak. A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace vidékét. Ezt követően újabb jelentős lakosságcsere ment végbe. A muszlim lakosság Livno irányába menekült, helyükre pedig a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. A 18. század folyamán a lakosság éhínségnek és járványoknak is ki volt téve. A legnagyobb pestisjárvány 1786-ban pusztított.^[2] A század második felében itt épült meg Dalmácia első ipari üzeme a peručai vasöntöde. Az itt gyártott vas is kiváló minőségű volt, de a vállalkozás sajnos a 19. század elején tönkrement és az ipar többé nem játszott jelentős szerepet a térség gazdaságában. Hrvace plébániája 1757-ben lett önálló, hívei addig a sinji plébániához tartoztak.^[3]

1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 1286, 1910-ben 1926 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A község termőföldjei jelentősen csökkentek az 1950-ben a Peruča-tó miatti elárasztás miatt. A lakosság egy része megélhetését veszítve és az egzisztencia megteremtése érdekében nagyobb városokba vándorolt ki. A község területe 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. A délszláv háború során nagyobb részét szerb erők foglalták el, mely 1995 augusztusában a „Vihar” hadművelet során szabadult fel. A háború során lerombolt házakat (köztük a plébániatemplomot, az iskolát és számos lakóházat) újjáépítették. Az iskolában a tanítás csak 1996-ban indulhatott meg újra.^[3] Hrvace lakossága 2011-ben 1566 fő volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

• A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1871-ben épült a régi, 1686-ban épített templom helyén. A régi templomból csak az apszis maradt meg, mely a mai temető területén található és temetőkápolnaként működik. A plébániatemplom egyedülálló, ötszögű épület apszissal. Homlokzatán a harangtoronyban két harang, rajta pedig toronyóra található. Az apszisban álló márványoltár 1910-ben készült gazdag, neobarokk díszítéssel. Mögötte van elhelyezve a sekrestye. A hajó jobb oldalán a kőből épített Fájdalmas Szűzanya oltár áll, melyet a nép Hrvacei Miasszonyunknak (Hrvatačka Gospa) nevez. Az oltáron egy nagyon szép, „Madonna del digito” típusú Szűzanya kép áll. A bal oldalon áll a Mindenszentek oltár Francesco Maggiotto értékes oltárképével. A hajóban még két kisebb oltár is áll, Szent Antalnak és Szent Józsefnek szentelve, valamint egy Lourdes-i barlang is található. A szentély oldalán egy Jézus Szíve-szobor található. A templomnak egy értékes ezüst 18. századi velencei körmeneti keresztje van. Az épületet többször is javították, 1989-ben pedig teljesen felújították. A délszláv háború idején 1991. szeptember 16. és 22. között összesen 25 rakétatalálat érte és súlyosan megrongálódott. 1996-ban teljesen újjáépítették, környezetét újrarendezték. 2000-ben fűtést szereltek bele, majd 2005-ben nyolc festett üvegablakot és új keresztutat kapott. A templom mellett temető található 1999-ben épített halottasházzal.^[3]
• A régi Mindenszentek plébániatemplom a mai temető területén állt. 1686-ban építették, de 1715-ben a Sinj elleni török támadás során megrongálódott. Később újjáépítették. Ez a templom egy ószláv templom alapjaira épült, melynek kőtöredékeit először a sinji ferences kolostor gyűjteményében őrizték, ma a spliti régészeti múzeumban találhatók. A templomot a mai templom építésekor bontották le, csak az apszis maradt meg belőle. Ma temetőkápolnaként szolgál.^[3]
• A Bošnjakova glavica régi sírköveit 1849-ben a Cetina hídjának építéséhez használták fel.
• Krinj nevű településrészén ókeresztény templom és temető maradványai találhatók.

A fejlett helyi feldolgozóipar mellett a településen egy kőbánya működik és itt van néhány magán építőipari cég székhelye is. A lakosság többsége azonban mezőgazdasággal és saját szükségletre történő állattartással foglalkozik.

A település alapiskolája az OŠ Dinka Šimunovića. Névadója Dinko Šimunović a híres író, aki tanárként is dolgozott ezen a vidéken és néhány könyvét az itteni emberek és a természet inspirálta.

• A település művészeti és kulturális egyesülete a KUD Peruća, mely ápolja a helyi hagyományokat és Horvátországon kívül külföldön is képviseli a helyi kultúrát.
• A plébániatemplomban mintegy negyven tagú énekkar működik, amely minden vasárnap és ünnepnap gazdagítja a liturgiát.

• NK Hrvace labdarúgóklub, a horvát 3. ligában szerepel
• Vreba lovasklub
• Mnk Hrvace a sinji kispályás labdarúgó bajnokságban szerepel

• Hrvace rövid története (horvátul)
• A spliti ferences rendtartomány honlapja – A plébánia története (horvátul)
• Hrvatska enciklopedija – Hrvace (horvátul)

• Hrvace község hivatalos oldala (horvátul)
• A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (horvátul)