Konjsko (Klissza) – Wikipédia

Konjsko
Konjsko látképe
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Klissza
Jogállás	falu
Irányítószám	21 231
Körzethívószám	(+385) 21
Népesség
Teljes népesség	281 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	380 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 35′ 31″, k. h. 16° 30′ 24″43.592035, 16.50652943.592035°N 16.506529°EKoordináták: é. sz. 43° 35′ 31″, k. h. 16° 30′ 24″43.592035, 16.50652943.592035°N 16.506529°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Konjsko témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Konjsko falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Klisszához tartozik.

Splittől légvonalban 10, közúton 20 km-re északkeletre, a Dalmát Zagora területén, Mućko poljén fekszik.

A település neve Dmitar Zvonimir horvát király 1083-ban kibocsátott adomány levelében szerepel először „teritorium in loco, qui Smina nuncupatur, illud quidem, quod Conustina niminatur“ (a Smina nevű helyen levő birtok, melyet Conustinának neveznek) alakban. A korabeli dokumentumokból kiderül a Smina nevű terület nem más, mint a mai Mućko polje, mely a Kozjak lejtőitől a Cetinai mező felé található hegyekig terjed, Conustina pedig a mai Konjskónak felel meg. A középkorban a sminai plébániához tartozott, melyet már 1185-ben a klisszai, a livnoi, a cetinai és poljicai plébániákkal együtt említenek. (Smina, vagy Zmina mint földrajzi fogalom 1682-ben szerepel utoljára oklevelekben.)^[2] A település 1537-ben Klissza elestével került török kézre. Ezen a településen volt a török uralom idején a kegyetlenségéről híres Musztafa Baraković dizdár székhelye, akit a poljicaiak 1648-ban a klisszai vár visszafoglalása utáni kivonulás közben kitört zavargásban lemészároltak.^[3] A falui plébániáját 1750-ben alapították. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 348, 1910-ben 474 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején olasz csapatok szállták meg. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 283 fő volt.

(1869-ben lakóinak egy részét Veliki Bročanachoz számították.)

• Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma középkori, gótikus eredetű. 1718-ban a régi templom alapjain újjáépítették. Egyhajós, négyszög alaprajzú épület négyszögletes apszissal. A templom körül szépen karbantartott temető található régi díszes sírkövekkel, köztük török sírkövek is találhatók.
• A spliti Tartaglia család barokk várkastélya^[6] egy stratégiailag kedvező helyen, a falu feletti sziklán áll. A várkastély a nyugati oldalról hozzáférhetetlen, míg keletről és északról ahol a lejtő lankásabb magas falak védik, melyek egy nagyméretű gazdasági udvart zárnak körbe. Ide egy barokk kocsibejárón lehet bejutni. A nyugati oldalon található a lőréses falakkal épített várkastély déli oldalán nyári terasszal. Így a várkastély gazdasági, nyaraló és védelmi funkciókat egyaránt szolgált.

• Klissza község hivatalos oldala (horvátul)
• Klissza információs portálja (horvátul)
• Klissza turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2016. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Krešimir Kužić: Zabilježbe polarnog svjetla na zagorskim kamicima (horvátul)
• Zoraida Demori-Staničić: Spomenici u 17. i 18. stoljeća u Splitskoj Zagori (horvátul)
• Lovre Katić: Naseljenje starohrvatske podmorske župe (horvátul)
• Ogorje.net: Zmina (horvátul)