Bristivica – Wikipédia

Bristivica
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Seget
Jogállás	falu
Irányítószám	21 228
Körzethívószám	(+385) 22
Népesség
Teljes népesség	275 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	339 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 34′ 12″, k. h. 16° 10′ 02″43.5700226, 16.167211543.570023°N 16.167212°EKoordináták: é. sz. 43° 34′ 12″, k. h. 16° 10′ 02″43.5700226, 16.167211543.570023°N 16.167212°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Bristivica falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Segethez tartozik.

Split központjától légvonalban 24, közúton 43 km-re, Trogir központjától légvonalban 10, közúton 15 km-re, községközpontjától 14 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén a Vilaja déli lejtőjén fekszik.

A települést a 13. században említik először Bristica néven. Birtoklásáért harcot vívott egymással Šibenik és Trogir városa,^[2] végül utóbbi fennhatósága alá került. 1420-tól velencei uralom alatt állt. A török háborúk idején elpusztult, lakossága elmenekült. 1578-ban a törökök erőd építésébe akartak kezdeni itt, de végül elálltak szándékuktól, és területét Trogirnak engedték át.^[2] Mai lakosainak ősei a 17. század végén és a 18. század elején Boszniából és Hercegovinából települtek be. Ott ugyanis 1696-ban felkelés tört ki a török ellen, és a bosszút álló török csapatok közeledtére a Livno, Glamoč, Ráma és Duvna, a mai Tomislavgrad környékén élt lakosság, mintegy ötezer ember a ferences szerzetesek vezetésével az akkor jórészt lakatlan, velencei uralom alatt álló dalmát Zagora vidékére települt át. A török veszély elmúltával azonban nem tértek már vissza szülőföldjükre, hanem itt maradtak. A hívek egyházi szolgálatát a sinji ferences kolostor szerzetesei látták el.^[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A település első iskolája 1856-ban nyílt meg. 1857-ben 435, 1910-ben 605 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 348 fő volt, akik mezőgazdaságból (olajbogyó, szőlő) éltek.

• Keresztelő János tiszteletére szentelt plébániatemplomát^[5] 1911-ben építették a régi, 1901-ben leégett templom alapjain, amely 1372-ben épült és egészen a 18. századig használatban volt. Ennek alapjaira 1802-ben új templomot építettek, mely 1901-ben egy tűzvészben leégett. A mai templom egyhajós épület, homlokzatán félköríves ablakokkal, oromzatán pengefalú harangtoronnyal, benne három haranggal. Főoltára fából készült Keresztelő Szent János képével. A hajót két kápolnával szélesítették ki, amelyek Szent György vértanú és a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére vannak szentelve. A bennük elhelyezett Keresztelő Szent János és Szűz Mária-szobrok tiroli munkák. A templomot többször megújították, utoljára 1994-ben, a főoltárt és a szobrokat pedig 2000-ben. A templom körül temető található. A korábbi plébánia épületét ravatalozóvá alakították át.^[2]
• Szent Antal kápolnája a főutca mellett, a Jézus Szíve kápolna pedig a megdani út mellett áll.
• A délszláv háború után a Gradina nevű hegyen az elesettek emlékére nagy keresztet állítottak.
• A Blizináról Bristivicára vezető út és a plébániaházhoz vezető út kereszteződésében 1995-ben szintén az elesettek emlékére keresztet és Szűz Mária-szobrot állítottak.
• A mai plébániaház 1888-ban épült, mellette áll a Szent Rókus-kápolna.

• Seget község hivatalos oldala (horvátul)
• Seget turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)